Első, már tavaszinak mondható sétámon a környéken gyakran előforduló állatok nyomait kerestem. A házunkhoz közeli Köves-hegyen mindig nagy a forgalom, így nem kellett egy gyönge óránál több, hogy az alábbi felvételeket elkészíthessem.
Az első képen fekete harkály (Dryocopus martius) vésésnyomát látjuk, viharban kettétört erdeifenyő törzsén. A madár főként a fák törzsének alsó szakaszán keres hangyák és pajorok után, de olykor a talajról is zsákmányol bogarakat. Igen félénk állat, és az embert messziről kiszúrja, meglehetősen türelmes és csöndes munka a megfigyelése. Míg más harkályok (pl. nagy fakopáncs, zöld küllő) gyakran előfordulnak kertekben is, addig a fekete harkállyal lakott területen, ház körül még nem találkoztam. A kép bal alsó sarkában alig észrevehetően a fenyők tipikus gombája, a szegett tapló (Fomes marginatus) figyelhető meg.
Egy másik, kéregről leválasztott példányról egy korábbi fotó:
A nyomokra visszatérve, a megtalálásukban könnyű dolgom volt, mert mind a szarvasok, mind az őzek, és még a ragadozók (róka, borz) is használják a hegy tetején kitaposott gyalogösvényt. Az őzek gyakran "menet közben" hullajtják el ürüléküket, így sok erdei ösvényen megtalálható a nyomuk:
A bogyók bab alakúak, 1-1,5 cm hosszúak, úgy mondják, kicsit hasonlítanak a kecske vagy a juh ürülékéhez. A gímszarvas hullatéka szögletesebb darabokból és nagyobb szemekből áll (bár itt ivari és testméretbeli különbségek természetesen lehetnek). Az alábbi fotó nem közeli kép, de az őzéhez képesti méretkülönbség, és a szögletesség valamelyest érzékelhető.
A róka a territoriális viselkedés, a területjelzés igénye miatt előszeretettel helyezi ürülékét magasabb helyekre, kövekre, tuskókra, illetve vadcsapákra is. Könnyen felismerhető csavarodott alakjáról, elkeskenyedő végéről, és a fehéres színről, melyet a széklet a sok elfogyasztott csont miatt kap.
Végül két táplálkozási nyomról mutatok képet. A Köves-hegyen talált toboz madárcsőr okozta nyomokat hord:
Ez a másik kép pedig, ami egy fenyves erdőrészlet talaján készült, mókus által elfogyasztott tobozokat mutat. A mókus csonkig lerágja a tobozt, de nem olyan "tisztán", mint az egerek, ezért az valamelyest "kócos" marad:
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Bang, P., Dahlström, P.: Állatnyomok és -jelek. Mérték Kiadó, Budapest, 2006.
- Bohus, G., Kalmár, Z.: Erdő-mező gombái. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1961.
- Haraszthy, L. (szerk.): Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1998.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése