Éveket kellett várnom, mire az első erdei siklót megpillanthattam - sokáig nem volt szerencsém a faj képviselőihez. Ám arra nem számítottam, hogy egymás után két alkalommal (júliusban és szeptemberben) a kígyó szürke színváltozatára bukkanhatok, és ehhez még az udvarból sem kell kitennem a lábamat.
Az erdei sikló (Zamenis longissimus) a bakonyi erdők jellegzetes kígyófaja. Olyan fás és bokros élőhelyeken találhatjuk meg, ahol az erdőt tisztások, nyiladékok szakítják meg. Gyakran előfordul erdőszéleken is, ezért a települések határában gyakran esik áldozatul a dűlőutakon közlekedő járműveknek. Az erdei sikló nappali életmódot folytat. Ha napközben nem emelkedik magasra a hőmérséklet, vagy borult az idő, akkor akár egész nap találkozhatunk vele. A búvóhelyén meglepett kígyó ritkán agresszív, de a kézbe vett példányok harapósak. A kifejlett példányok színe változatos. Hátuk az olajzöldtől a barnáig sokféle lehet. A test középtáján, a hát és a test oldalpikkelyeinek szegélyein fehér vagy halványkék, macskakörömszerű, vonalkázott rajzolat található. Hasuk sárga vagy vajszínű.
A fej méretéhez képest nagy szemek jellemzik az erdei siklót (a júliusban talált egyed)
Az erdei sikló szürke színváltozata
(Zamenis longissimus var. subgrisea) hazánkon kívül Délkelet-Európából
ismert. Dr. Marián Miklós monográfiája szerint a Bakonyból 1959-ben
került elő a változat bizonyító példánya. A szürke egyedek színe is
többféle lehet, ám sárgás és barnás árnyalatok hiányoznak ezen állatok
színösszetételéből. A „hagyományos” változatnál sárga színű testrészek a
szürke variációnál halványszürkék vagy piszkosfehérek.
A fotózás erejéig tartó fogság, fenyegető pózban - a szeptember közepén felbukkant példány mellet levedlett bőrt is találtunk
Szakértők szerint az erdei sikló Magyarországon még gyakorinak tekinthető, de élőhelyeinek feldarabolódása és az állatok indokolatlan pusztítása egyre sérülékenyebbé teszik a fajnak a becslések szerint amúgy is kisméretű népességeit. Mint minden hüllőfaj, védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Erdőszéli házak pincéiben, pajtákban, fészerekben, fáskamrákban gyakran találkozhatunk vele. Elpusztítása helyett menekítsük ki az erdőbe!
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Marián, M.: A Bakony hegység kétéltű és hüllőfaunája. A Bakony természettudományi kutatásainak eredményei 20., Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc, 1983.
Interneten elérhető:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése