Ez a napló 2012. október 30-án kezdődik, Bakonybélben, ahol kilenc éve élek.
A következő bejegyzésekben megkísérlem összegyűjteni az elmúlt évek tapasztalatait, melyeket "szabadúszó" biológusként gyűjtöttem a Magas-Bakonyban. Most, hogy a szükséges, illetve eddig hiányzó kézikönyveket, határozókat és térképeket beszereztem, valamint egy könnyen használható kamera is rendelkezésre áll, csak a szabad idő függvénye, hogy ismeretterjesztő jelleggel a további élményekről is számot adhassak ezeken az oldalakon.
Azokban a napokban vagyunk, amikor az október 28-án éjjel esett hó még mindig olvad.
A múlt hét eleji előrejelzéseknek többen nem hittünk, ami a havazást illeti. Vasárnap délután aztán a szél déliről északira fordult, és hideg levegőt hozott. A hó a késő esti órákban kezdett esni, és hétfőn reggelre beborította a környéket.
A megelőző napok enyhe időjárása után a lehűlés hirtelen érkezett. A kutyák csaholásából sejthetően a szarvasok sötétedés után lejjebb ereszkednek a hegytetőkről, ahol az állandó huzat, és a néhány fokkal hidegebb hőmérséklet miatt nehezebben elviselhetők az éjszakák. Az évekkel ezelőtt hívatlanul megtelepedett Harlekin-katicabogarak "betelelése" is felgyorsult, és a védettebb ablakzugokban talán legtöbbjük át is vészeli a fagyokat.
Láthatóan komoly verseny folyik a széltől védettebb, "belsőbb" helyekért. A kívülre szorulók ki lesznek téve a kíméletlen téli fagynak és huzatnak, a sokáig a szobában kóborló egyedek pedig pókoknak esnek áldozatul (pl. a lakásokban gyakori álkaszáspókoknak). A harlekinekről a későbbiekben más szempontból még lesz szó. Az alábbi képen látható vörösnyakú szúfarkas (Thanasimus formicarius) megkésve próbál bejutni a meleget adó lakásba. Az egyébként fürge, nehezen gyűjthető bogár most átfagyva, lelassulva keresi téli menedékét. A Bakony erdei fenyveseiben is gyakori, a fák kártevőit fogyasztja. A faj a szúfarkasok családjába (Cleridae) tartozik. A világon mintegy 3500 fajuk ismert, ebből Magyarországon 18 faj él. Jellegzetesek színes szárnyfedőikről, melyek gyakran 2-3 féle színt is tartalmaznak, és díszes rajzolattal rendelkeznek. A vörösnyakú szúfarkas 1 cm hosszú. Erdészeti szempontból igen fontos állat, a szúkat fogyasztja mind lárvája, mind pedig a kifejlett bogár. Fénykerülő lárvái a szúk járataiban vadásznak a bogarakra, az imágók élénk mozgásukkal, gyors lábaikkal a fa törzsén keresik a szúkat. Elülső lábukkal megragadják a zsákmányt, majd a fejet és a nyakpajzsot leharapva fogyasztják el e lágyabb részeket. A család ismertebb, közönségesebb faja a szalagos méhészbogár (Trichodes apiarius), melynek lárvája elhanyagoltabb méhkaptárakban él, és a legyengült, gyengébb méheket fogyasztja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése