Bár a télnek még nincs vége, néhány napja enyhe melegedés mutatkozik; a februárban állandónak mondható 25-30 centiméteres hótakaró olvadni kezdett. Az utóbbi másfél hónapban, ahogy a tél hidegebbre fordult, az állatok is gyakrabban látogatták a faluszéli házak kertjeit. Nagyon vonzóak, különösen a vaddisznók számára, az erdőszélén felbukkanó alkalmi konyhakerti szemétrakások, ahová a kukoricaszárak, rohadt gyümölcsök szagára érkeznek a késő éjjeli órákban.
És ha már megtalálnak egy ilyen "táplálékdepót", kicsit körülnéznek a környéken is.
Az alábbi fotón a sáros csapa egy vaddisznó oda- és visszaútját jelöli az erdőből a havas gyalogút mentén.
A gyalogútról a csapás egy tisztáshoz vezet, ahol a kétnapos disznótúrás buzgó keresgélésről árulkodik. A túrás a kép előterében látható. Jól látszik, hogy a kb. 10-15 centiméteres hó alatt a disznó mélyen feltúrta a talajt, gyökerek és télre mélyebbre húzódó apróbb állatok (pl. csigák) után kutatva.
A hóba sáros patával lépett az állat, így jól kivehetők alul a fattyúkörmök nyomai is.
Az utolsó kép segítségével az állat méretére következtethetünk. A vaddisznó könnyen felismerhető trapéz alakú nyoma mellett egy bakancs nyoma látható. A hó a nyom körül már olvadt, de a sárból az ujjak és a fattyúkörmök valódi mérete olvasható ki. Minden bizonnyal megtermett állatról van szó.
Ajánlott irodalom:
- Bang, P., Dahlström, P.: Állatnyomok és -jelek. Mérték Kiadó, Budapest, 2006.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése