Iharkút hagyatéka

Iharkút neve már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor 10 évvel ezelőtt az első Bakony turistakalauzomat megvásároltam. A térképen Németbányától északra az olvasható: "Rekultivált bányaterület - Az egykori Iharkút község helye". Mindenféle okokból hosszú évekig halogattam a kirándulást, inkább a Bakonybéltől északra és északnyugatra fekvő hegyekkel foglalkoztam, nem is tudakozódtam Iharkútról. Időközben két alkalommal is vetítették a tévében a Vörös föld című filmet, mely egy bauxittermelés miatt kilakoltatott falu történetét meséli el, aztán egyre sűrűbben jöttek a hírek az ELTE paleontológusainak eredményeiről is, akik a Nyugat-Bakonyban páratlan leletekre bukkantak egy felhagyott bauxitbányában... ahogy mondani szokás, összeállt a kép. A már megszokott, és a gyűjtésre, fényképezésre jól bevált 4-5 órás gyalogtúra kereteibe nem fért bele az út, így az elmúlt héten kerékpárral, végre teljesült a régi kívánság. Jöjjön tehát a kis kitekintésekkel és a 2000-es évek tudományos eredményeivel kiegészített úti beszámoló.

Iharkút megközelítése

Bakonybélből a Farkasgyepű felé tartó erdészeti úton indultam el, melyről kb. 6 km tekerés után jobbra a K jelzést követve lehet eljutni Németbányára. Iharkút-Bányatelepet más irányból is meg lehet közelíteni, azonban a Németbánya és Bakonyjákó közti útszakaszról nyílik az egykori ipartelep bekötő útja, ami egyenesen a felhagyott telepre, és a 2004-ben kialakított emlékparkba vezet. Érdemes tehát innen kezdeni a látogatást.

A műholdképen a felirat a község egykori helyét jelöli, míg körülötte a többé-kevésbé rekultivált (visszatemetett) bányaterület

Az iharkúti üzemi bekötőutat jelző tábla (fent) és a bekötőút első szakasza (lent)

A telepre beérve (a nyitott sorompón felirat: Magánterület! Belépni tilos) bal kéz felől az egykori mérlegház látható. Itt mérték le a bauxittal megrakott teherautók tömegét. Jobbra zárt kapuk mögött szintén ipari épületek. Az élénken folyó kitermelés nyomait már csak ezek az épületek, no meg a beljebb fekvő, visszatemetés alatt álló kanyonok őrzik.

 Az egykori mérlegház. A teherautókat az épület és a fekete-sárga oszlopok között mérték le

Bauxit a Magas-Bakonyban

A bauxit a timföldgyártás alapanyaga, ami pedig az alumínium előállításához szükséges. Iharkúton a hetvenes évek második felében indult a bauxit kitermelése. A halimbai bauxit ekkorra már kifogyóban volt, és az ELTE Ásványtani Tanszékének közreműködésével a nyugati Magas-Bakonyban több helyütt végeztek próbafúrásokat. 1976-ban elemezte a Tanszék a beérkezett mintákat, melyből kiderült, hogy Iharkúton nagyon jó minőségű bauxitról van szó (Bognár, 2008). A térségben (Németbánya és Bakonybél között) Iharkúton kívül legalább két helyen (a Kis-Pápavár és a Tevelvár között a turistatérképen jelöletlenül, a P jelzéstől nem messze; valamint az Égés-tető térségében: Vörös-föld, P+ jelzés) a mai napig láthatók az erdőben megkezdett, aztán felhagyott külszíni bauxitfejtések.
 

 Felhagyott bauxitfejtés a Kis-Pápavár hegy térségében (P jelzés)...

... és az Égés-tető oldalában (Vörös-föld, P+ jelzés)

Iharkút és lakossága

A hetvenes évek második felében megkezdett iharkúti külszíni bauxitfejtés odáig jutott, hogy 1979-ben a falu teljes megmaradt lakosságát kitelepítették, házaikat (olcsón) felvásárolták, aztán lebontották. Minden épület erre a sorsra jutott, s a falu egész területét a külszíni fejtés foglalta el. A megrázó történetről Vitézy László rendezésében filmdráma is készült, dokumentumértékű képsorokkal (Vörös föld, 1982).

Panorámakép az egykori Iharkút község helyéről, északkeleti irányból. 

A képre kattintva a helyszín nagyobb méretben is megtekinthető

Iharkút a többi bakonyi településhez hasonlóan a török időkben teljesen elnéptelenedett. A XVIII. században főként az Esterházyak kezdeményezésére indult meg a környék újbóli benépesítése, jórészt német telepesekkel (ld. Németbánya), de érkeztek csehek (Csehbánya), tótok, és kisebb számban magyarok is költöztek a kihalt falvak területére. Különböző erdészettörténeti források szerint a betelepítések ezen a vidéken eltartottak az 1784. utáni évekig, míg Iharkút esetében a XIX. század elejéig is. Ezt a korabeli térképeken feltüntetett erdők kiterjedésének változásából tudhatjuk meg. A XVIII. század utolsó évtizedeiben ugyanis nagymértékű volt a bakonyi erdőknek a betelepült lakosság általi foglalása-pusztítása, jórészt az egyébként kérészéletű üvegfújó, illetve a hosszabban működő hamuzsírégető műhelyek nagy mennyiségű fűtőanyag-igénye miatt. A település második teljes elnéptelenedése 1979-ben történt meg, és a területén egészen 2002-ig folyt a bauxit kitermelése. Az egykori lakosok 2004-ben haranglábat szenteltek és emlékparkot avattak fel Iharkút emlékére.

Az iharkúti emlékpark, háttérben az egykori falu helyével. A haranglábból jelenleg hiányzik a harang, illetve a település térképét és lakosságát mutató tábla (?)

Az emlékparkban álló jobb oldali feszület talapzata. Valamikor a faluban állt

Az alábbi kisfilm az egykori lakosok visszaemlékezéseivel állít emléket a településnek.

 

Az iharkúti bauxittelepek és a "meddő" kincsei

A hetvenes évek végén órási szenzáció volt az iharkúti hatalmas mennyiségű, jó minőségű bauxit. Az alábbi, a kitermelést bemutató rövid, de tartalmas ismeretterjesztő film 1982-ben készült, narrátora Végvári Tamás. Frissítés: újabban a videó sajnos nem elérhető a Youtube-on.

 

A filmben rövid utalás hangzik csak el a "meddőre" vagyis arra a kőzettömegre vonatkozóan, mely iparilag nem hasznosítható, felesleges anyag. A felső-triász fődolomiton felhalmozódott bauxitot borító meddő itt a geológiai szakkifejezéssel Csehbányai Formációnak nevezett, a felső-kréta korban uralkodóan folyóvízi-ártéri környezetben lerakódott kőzetrétegekből áll. A hazai geológusok által 2000-ben felfedezett iharkúti lelőhely értékes ősmaradványai ezekből a rétegekből kerültek elő.

Az iharkúti ásatások helyszínét a még nem visszatemetett külszíni fejtések adják

Az Iharkúton a magyar paleontológusok által feltárt késő-kréta időszaki (mintegy 85 millió éves) élőhely egy világszinten is kevéssé ismert középidei (mezozoikumi) szárazföldi élővilágról nyújt ismereteket. A kréta időszakban a tengerszint magas volt, és a kontinensek nagy részét tenger borította, melyből itt-ott szigetszerűen emelkedett ki a szárazföld. A feltárt terület egy ilyen kiemelkedő sziget folyótorkolati vidékét tárja elénk a fellelt fosszíliák tanúsága szerint (Makádi és mtsai, 2006; Ősi, 2007).

A lelőhely legnagyobb szenzációi az itt megtalált dinoszaurusz-maradványok. Hazánkban Iharkút az eddigi egyetlen dinoszaurusz-fosszília lelőhely (a korábbi mecseki lelet lábnyomokból állt). Az Ősi Attila és munkatársai által leírt Hungarosaurus tormai egy 4 - 4,5 méter testhosszú páncélos dinoszaurusz volt, a Bakonydraco galaczi pedig egy pteroszaurusz (repülő dinoszaurusz), melyből mintegy 50 példány maradványait találták meg Iharkúton (Ősi és Rabi, 2006). A tülkös dinoszauruszokhoz (Ceratopsia) tartozó Ajkaceratops kozmai felfedezése hozta meg a legnagyobb sajtóvisszhangot a kutatócsoport számára; 2010-ben a Nature folyóiratban publikálták eredményeiket. A felfedezés jelentősége, hogy a megtalált maradványokkal a kutatóknak a dinócsoport európai előfordulását sikerült igazolniuk Iharkúton. A dinoszauruszok és az egyedi, növényevő krokodil leleteivel együtt számos más élőlény fosszíliája (mintegy 23 taxon) került leírásra: halak, kétéltűek (a békák két új fajával: Bakonybatrachus fedori és Hungarobatrachus szukacsi), teknősök, gyíkok és korai madarak is. A családszinten más európai lelőhelyekkel rokon iharkúti leletek nemzetség-szinten már egyedi jellegzetességeket mutatnak, korukhoz képest ősibb tulajdonságokkal, melyek a paleontológusok szerint a szigeti létforma miatt konzerválódhattak (Szentesi; valamint Ősi, 2007).

 A külszíni fejtés látképe délkelet felől

A bányaterületre belépni a földcsuszamlások és visszatemetési munkák miatt tilos és veszélyes, de az emlékparktól néhány méternyire a felszínen a közép-eocén korból származó Nummulites-tartalmú (Szent László pénze) mészkövek, és az ezeknek anyagából felépülő konglomerátumok gyűjthetők (Makádi és mtsai, 2006).

Mészvázas egysejtűek (Nummulites) fosszíliái

Folyami hordalékból (kavicsok) és nummuliteszes mészkőből álló konglomerátum

Az Iharkúton megtalált paleontológiai leletek bármennyire is értékesek a tudomány szempontjából, ám minden bizonnyal - mint a bőséges bauxit sem - ezek sem kárpótolhatják az egykori lakókat elvesztett otthonaikért. A kitermelés 2002-ben véget ért a falu egykori helyén, és ha majd egyszer a paleontológiai kutatásoknak is vége lesz, a betemetett fejtések helyén a még sokáig ülepedő bányasüllyedék hirdeti majd az életeken átgyalogoló, nyereséghajhász ipari termelés szégyenét.

Az iharkúti harangláb részlete

Felhasznált és ajánlott irodalom:

• Bakony turistakalauz (szerk. Berki Z., Kovács A.) Cartographia, Budapest, 2012., p. 31.
• Bognár, L.: Az ELTE Ásványtani Tanszéke bauxitvizsgálatokkal kapcsolatos tevékenységének vázlatos áttekintése. Bányászati és Kohászati Lapok, –Bányászat, 141. évfolyam, 6K szám, 2008.
• Makádi és mtsai: Egy késő-kréta kontinentális gerinces fauna a Bakonyból I: halak, kétéltűek, teknősök, gyíkok. Földtani Közlöny 136/4., 2006.
• Ősi, A.: Iharkút. Bauxit külfejtés. In: Őslénytani kirándulások Magyarországon és Erdélyben (szerk. Pálfy J., Pazonyi, P.), Hantken Kiadó, Budapest, 2007.
• Ősi, A., Rabi, M.: Egy késő-kréta kontinentális gerinces fauna a Bakonyból II: krokodilok, dinoszauruszok (Theropoda, Aves, Ornithischia), pteroszauruszok. Földtani Közlöny 136/4., 2006.
• Szentesi, Z.: Az iharkúti késő-kréta kétéltű fauna vizsgálata taxonómiai, funkcionális anatómiai, paleoökológiai és paleobiogeográfiai szemptontból. Doktori disszertáció, ELTE Földtudományi Doktori Iskola, é.n.
• Wallner, E.: A Bakony erdőtakarójának pusztulása a XIX. században. In: Bakonyi erdők, bakonyi évszázadok (szerk. Oroszi) Viza Kiadó, Veszprém, 2006. pp. 65-66.

Interneten elérhető:

• Nagy Imre: Iharkút - Szubjektív múltidézés - Veszprém megyei Napló Online 2012. augusztus 19.