Áprilisban szűk három hét alatt pótolta be az elnyúló tél miatti lemaradását a növényzet. A rengeteg februári és márciusi hónak köszönhetően a talajban a kellő nedvesség adott volt, és amint április közepétől egyre több napsütéses órával számolhattunk, 4-5 naponta "váltogatták" egymást a bükkösök jellemző lágyszárú növényei. A következőkben áttekintjük, hogy hétről-hétre milyen új tagokkal bővült az erdők gyepszintje.
A húsvéti hó elolvadása után a bókoló fogas-ír (Dentaria enneaphyllos) krémsárga virága bújtak elő a hegyoldalakban, a még zsenge medvehagymásokban. Ekkor indultak virágzásnak a korábban már említett galambvirág, bogláros szellőrózsa, szártalan kankalin és erdei ibolya is.
Bókoló fogas-ír a Táborhely-hegyen, zsenge medvehagymásban. A növény a dunántúli bükkösök jellemző lakója
Nem lágyszárú növény, de szép rózsaszín virágai miatt a kora tavaszi bükkösök egyik legszebb jelensége, így mindenképp említésre méltó a farkasboroszlán (Daphne mezereum). A lombhullató cserje középhegységeink védett növénye, és lombfakadás előtt nyíló virágai a méhek első táplálékát jelentik. Patakparti cserjésekben, szurdokvölgyekben fordulnak elő alig elágazó, vékony ágacskái. Több példánnyal találkoztam a Száraz-Gerence völgyének meredek lejtőin, az alábbi kép is ott készült.
A farkasboroszlán élénk színű virágai üde látványt jelentenek az egyhangú avarban
Az odvas keltike (Corydalis cava) virágzása is késett, majd a hirtelen lombfakadásnak köszönhetően sok helyen alig több, mint egy hét alatt el is virágzott. A Köves-hegyi avarban április 9-én még csak elvétve lehetett találkozni egy-két tővel.
Az odvas keltike lila vagy fehér virágaival a lombfakadás előtti bükkösök szép növénye
A hegyoldalból leereszkedve a patakvölgybe, a martilapu (Tussilago farfara) sárga virágai uralják a sáros partokat. A martilapu levélképzés előtt virágzik. Sárga fészekvirágai pikkelylevelekkel borított üreges tőkocsányán nyílnak. Kerekded, fél méternél is hosszabb levelei csak később fakadnak.
A martilapu köhögéscsillapító hatású és a sebhegesedést gyorsító gyógynövényként is ismert
Április közepétől egyre több helyütt találkozhattunk a középhegységi erdőkre igen jellemző pettyegetett tüdőfűvel (Pulmonaria officinalis). A növény virágai először rózsaszínek vagy lilák, majd fokozatosan kékbe fordulnak.
A pettyegetett tüdőfűt köhögéscsillapítóként és borogatásként is használják
A patakparti égerligetek jellemző faja a vicsorgó (Lathrea squamaria) is. A vicsorgó valódi élősködő növény, árnyas erdőkben, ligeterdőkben fordul elő. A Gerence partján az égerfák gyökerén élősködik; szívógyökerei segítségével elvonja a gazdanövény gyökereiből az ásványi anyagokat és a vizet.
A vicsorgó sápadt színű hajtásával és lila virágaival gyakran találkozhatunk a Gerence mentén
Április harmadik hetében a folyamatos meleg időnek és sok napsütésnek köszönhetően a lombosodás felgyorsult. Egyre nagyobb tömegben jelent meg az erdő aljnövényzetében az erdei madársóska (Oxalis acetosella), és a szép kékeslila virágú tavaszi lednek (Lathyrus vernus) is.
Virágzás előtti medvehagymás a Táborhely-hegy bükkösében. Napos tisztásain a madársóskával, salátaboglárkával, árnyasabb részein a tavaszi lednekkel és széleslevelű salamonpecséttel találkozhatunk
A tavaszi lednek az üde lomberdők gyakori növénye
A napos tisztások alkonyatkor összecsukódó virágú és levelű növénye az erdei madársóska
Széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latofolium) virágzás előtt
A hónap utolsó napjaiban a medvehagyma virágzásnak indult, kellemes illattal megtöltve a hegyoldalakat. Ezzel egyidejűleg az erdei utak mentén és a völgyekben mindenütt a hagymás fogas-ír (Dentaria bulbifera) fehér vagy rózsaszín virágaival is találkozhattunk.
Virágzó medvehagymás az Ácsfaragási-tető leomló partoldalában
A hagymás fogas-ír a leveleinek hónaljában fejlődő fekete sarjhagymácskákkal szaporodik. A hagymácskák az avarba hullanak, ott áttelelnek, és kora tavasszal új növények hajtanak ki belőlük
Az olocsáncsillaghúr (Stellaria holostea) a hagymás fogas-írral együtt a hegyoldalak gyertyános-bükköseinek gyakori virága
Virágzó medvehagyma a Gerence égerligetében
Tisztásokkal meg-megszakított égerligeterdők kísérik a Gerencét Odvaskő és Bakonybél között
Beépített gerencei ligeterdőből megmaradt égerfa tövében bükkerdei lágyszárúak: madársóska, erdei ibolya, bogláros szellőrózsa
Számos növénnyel találkozhatunk még a bakonybéli medence patakvölgyeiben és hegyoldalaiban, melyeknek bemutatására itt most nem kerülhet sor. Viszont az eddigiekben megismert fajok alapján is büszkék lehetünk a Magas-Bakony sokszínű növényvilágára.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Bolliger, Erben, Grau, Heubl: Cserjék. Természetkalauz sorozat. Magyar Könyvklub, 1998.
- Podhajská, Zdenka: Európa vadvirágai. Madách Kiadó, Pozsony, 1991.
- Simon, T.: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000.
- Simon, T., Seregélyes, T.: Növényismeret. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése