Az április végi napsütéses délutánok egyikén testvérmmel és férjével autóba ültünk, hogy rövid kirándulást tegyünk a bakonyaljai Zsörkre, a Pápateszér és Bakonyszücs közti szőlőhegyre, mely útóbbi évtizedekben egyre elhanyagoltabbá vált, a környékbeli vadak által azonban annál gyakrabban látogatott település. Zsörk a török időkben néptelenedett el, a többi dunántúli és majdnem valamennyi bakonyaljai községhez hasonlóan, a későbbiekben aztán valamilyen formában mindig megoldották a lakosság és a szőlőművesek visszatelepítését. A szüleink generációjához tartozó, ma ötvenes éveikben járó bakonybéli ismerőseim már csak szőlőhegyként említik a falut.
A térképen zöld nyíllal jelöltem a falu középpontját. Körülötte jól kivehetők a hosszúkás telkek.
A központban a Szent István-kápolna áll, melyet ünnepén a környékbeli hívők minden évben meglátogatnak
Zsörk látképére a roskadozó-összedőlt pincék és présházak, valamint a felhagyott gyümölcsösök jellemzők. Egy-két telken takarmánynövényeket (lucerna, kukorica) termesztenek, javarészt azonban beteg gyümölcsfák és elgazosodott kertek alkotják a szántóföldekkel körülvett területet.
Az épület összedőlt, a pince maradványai még állnak
Gyümölcsfák egy régi kertben
Ami a terület lágyszárú növényzetét illeti, nagy tömegben fordulnak elő az üde, illetve mérsékelten üde erdőkre jellemző fajok is. Az indás infű (Ajuga reptans) és a gumós nadálytő (Symphytum tuberosum) kifejezetten az üde bükkösökben fordulnak elő. Az üde bükkösökben szintén gyakori, jól ismert pettyegetett tüdőfű kevésbé üde erdőkre jellemző "párja", a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) néhol több négyzetméteren virít az elhagyott gyümölcsösök aljnövényzetében. Az alapvetően a kocsánytalan, illetve molyhos tölgyeseket kedvelő növény leginkább abban különbözik üde erdei rokonától, hogy levelei hosszúkásabbak (lándzsásak), és levélfelszíneiről hiányoznak a fehéres pettyek.
Bársonyos tüdőfű
Gumós nadálytő
A talajfelszínen indákkal terjeszkedő infű a Magas-Bakonyban mindenütt gyakori
Télizöld meténg (Vinca minor) szaporodott el az elhagyott udvarokban
A falu főutcáján az emberek távozása után is nagy a forgalom. A teszéri erdő kedvelt vadászterület, a Magas-Bakony erdőségeinek egyik legkeletebbre eső nyúlványa (a fenti műholdképen jobbra). Az erdő sok vadnak ad otthont, akik gyakran kilátogatnak a bakonyaljai szántóföldekre. Zsörk a szántók közötti fasorok, rekettyések szerepét tölti be számukra. A telkek aljában levő nádasokban elfekszenek a disznók, a lábon rohadt kukoricásban őzek dézsmálnak. Nyomaikat pedig otthagyják a faluban mindenütt.
Őz lábnyomai a földúton
Fácán sétájának jelei a sárban
Így fest tehát az, amikor egy elhagyott települést néhány évtized alatt visszafoglalnak az erdő lakói.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Németh, Adél, Szabó, L.: Pápa. Panoráma magyar városok sorozat, Medicina, Budapest, 1989.
- Simon, T.: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000.
- Simon, T., Seregélyes, T.: Növényismeret. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése