Bakonybél - Németbánya - Csehbánya - Bakonybél

Mintha "átugrottuk" volna a nyarat, az új bejegyzésben egy szeptember végi túra élményeiről fogok beszámolni. A nyár sajnos nem az erdei barangolásokról szólt, ezért viszonylag kevés képanyaggal tudok szolgálni, de azt majd lassanként bemutatom.

Szeptember 28-án délelőtt kilenc órakor kellemes volt végre nem a nyári harminc fokos hőségben útnak indulni. Bakonybélt délnyugati irányban a K (kék) jelzésen hagytam el, ami jó darabon erdészeti aszfaltúton halad. Jobbra az Ácsfaragási-tető sziklás hegyoldala, balra fiatal, gyertyánnal elegyes bükkös kíséri az utat. A szeptember végi - október eleji napok a tintagombákról szóltak, az út mellett két igen dekoratív fajjal is lehetett találkozni. Az első a harkály-tintagomba (Coprinus picaceus), ami idén ősszel a bakonybéli kertekben is többfelé kinőtt. Az erdőtalajokat kedveli, és többnyire magányosan fordul elő. Színezete miatt (fekete-fehér) kapta a harkályokra utaló nevet.

Harkály-tintagomba a K jelzés mellett, Bakonybél közelében

Harkály-tintagomba kertünkben, a Köves-hegy oldalában

A másik igen szép külsejű gomba a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus), ami a könyvek szerint ehető és jó ízű, amíg el nem folyósodik. A gyors elfolyósodás a gombatest nagy víztartalma miatt van, de a gombát az általam ismert bakonyi gombászok nem gyűjtik, és a fogyasztását sem javasolják.

A gyapjas tintagomba tavasztól őszig "seregesen" terem

A gombászásra azonban nem szánhattam több időt, mert majdnem 30 km-es út volt még hátra addig, míg a Szentkút felől visszatérek Bakonybélbe, így kicsit feszesebb tempót kellett követnem. Néhány szombat délelőtti hangulatképre azért akadt idő, közülük mutatok egy panorámaképet.

Bakonybél látképe a Mészégető-kemence tájáról. Baloldalt a Tönkölös, a jobb szélen a Nagy-Som-hegy (Somhegy) látszik

A kék (K) jelzés egy idő múltán letér az erdészeti műútról és hangulatos bükkösbe tereli a kirándulót. A bükkös egy keskeny völgyben éri el a túra következő állomását, Németbányát, pontosabban a község határában elterülő napsütötte Jáger-rétet.

A Jáger-rét kiindulása Németbánya település határában, kétórányi gyaloglásra Bakonybéltől

A kikericses Jáger-rét

Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

Csehbánya felé az út kissé hűvös patakvölgyben folytatódik. A völgyben rengeteg vaddisznótúrással találkoztam, a nyomok pedig arról tájékoztattak, hogy szarvasok és őzek számára is zavartalan itatóhelyről van szó. Dél körül érkeztem a Németbánya és Csehbánya között nagyjából félúton található pihenőhelyre, amely (a sok széthagyott szeméttől eltekintve) páratlan igényességről tanúskodik. A pihenőn tágas esőbeállót építettek, és tűzrakóhelyet, illetve "hagyományos" mellékhelyiséget is kialakítottak.

Turistapihenő Németbányától körülbelül egyórányi sétára Csehbánya felé a P+ jelzésen

Panorámakép a K és P+ jelzések találkozásánál

A turistapihenőtől még körülbelül egy óra járásnyira fekszik Csehbánya, elrejtve az erdő közepén. A falut övező fiatal gyertyános-bükkösben alkalmam volt "összefutni" egy fiatal gímszarvas bikával, sajnos, a találkozás olyan hirtelen volt, hogy képen nem sikerült megörökíteni...

Csehbánya látképe, amint kiérünk a falu határában fekvő Ökör-mezőre.
A háttérben baloldalt a Felső- és Középső-Hajag (kattintásra a nagyobb méretű kép is megtekinthető)

Az eredetileg üvegfújó munkások lakta kisközség 1757-től 1796-ig élt az üveghuta működéséből, akkor legtöbbjük áttért a földművelésre. A település neve arra utal, hogy az üvegfújó munkások nagy része annak idején Csehországból érkezett. A kedves és gondozott falu utcáin kellemes sétát téve a Vágás-dűlőre értem ki, és még mindig a P+ jelzést követve először szántóföldek, majd irtásterületek között vitt tovább az út. A napsütötte dűlőúton megélénkült a rovarok jelenléte: nünükékkel, gabonafutrinkákkal és a lepkék közül a ragyogó szépségű égszínű boglárkával (Lysandra bellargus) találkoztam.

Égszínű boglárka hímje a Vágás-dűlőn

Egy további gyönge órás gyaloglással értem az Öregháláshoz, ahonnan már a P (piros) jelzést kellett követnem keleti irányban, a Hajagok tömbje felé. Az öreghálási tanya lakóépülete lezárt, és erősen romlásnak indult, ám udvaráról nagyon szép kilátás nyílik az öreghálási rétre és a Felső- valamint Középső-Hajag magaslataira.

Az öreghálási épület

Kilátás Öreghálásról a Felső- és Középső Hajagra

A túra viszonylag nehezebb szakasza következett: fel kellett jutnom a Felső-Hajag, a Középső-Hajag és a Rend-kő alkotta tetőre, hogy azután a Fehér-kő-árkon keresztül hazafelé vegyem az irányt. Az öreghálási rétet elhagyva a Gella-patak völgyében türelmesen kell keresni a P jelzést, bár az irányt tartva is megtalálható a hegyoldalban az ösvény. A körülbelül három kilométeren át folyamatosan emelkedő szakasz kissé fárasztó lehet, de a szép bükkös látványa kárpótolhat a fáradalmakért. A tetőről legrövidebb úton a Ráktanya Tanösvény (piros T) jelzését követve lehet eljutni a Fehér-kő-árok legmagasabb pontjához. A mintegy négy kilométeres árok meglehetősen szűk és meredek, és vadregényességét három nagyobb szikla teremti meg: a Szekrényes-kő, a Fehér-kő (mind közül a legnagyobb), valamint a Hegyes-kő, ami már a Gerence és a Fekete-Séd összefolyásánál elterülő Szömörke-völgy, a bakonybéli határ kezdetét jelzi. A Fehér-kő-árokról sajnos technikai okokból ezúttal nem készültek fotók, talán egy másik alkalommal ezeket pótolhatom.

Fél ötkor érkeztem Bakonybélbe, ami azt jelenti, hogy huszonkilenc kilométeres túra hét és fél órát tett ki, "mozgékony" túratempóban, két félórás pihenővel, és némi "bogarászással". A Szent Gellért térre érve a megérdemelt jutalmat egy korsó sör formájában a Gerence Bisztróban fogyasztottam el, ami a környéken túrázóknak javasolt végállomás!

A beszámoló zárásaként egy kis videót mutatok, ahol nem a látvány, hanem a hang a fontosabb. Az alig félpercnyi anyagban hallható "karr-karr" a meglehetősen rejtőzködő életmódú holló (Corvus corax) hangja, valahol a Németbánya körüli sűrű bükkerdőben... ez a hang számomra a legfontosabb bizonyítéka a bakonyi rengeteg viszonylagos érintetlenségének.

 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

• Bakony turistakalauz (szerk. Berki Z., Kovács A.) Cartographia, Budapest, 2012., p. 130. 
• Bohus, G., Kalmár, Z.: Erdő-mező gombái. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1961., pp. 97-98.
• Móczár, L. (szerk.): Állathatározó II. Tankönyvkiadó, Budapest, 1969., p. 141.