Rejtőzködő ízeltlábúak - Ragadozók és dögevők

Ahányszor csak közelebbről szemügyre vettem a Köves-hegy kidőlt bükkfáit, és átkutattam a korhadékot, mindig sikerült addig nem látott ízeltlábúakkal találkoznom. A fajok egy része tipikusan erdei állat, de sokukkal a házak környékén és a háztartásokban is találkozhatunk. Ebből a változatos élővilágból emeltem ki a leggyakrabban előforduló szereplőket.

A nappali órákban számos éjszakai ragadozó bújik meg a kidőlt fák és farönkök védelmében. Közülük számomra a leglátványosabbak a nagy méretű tarka kaszáspókok (Zacheus variegatus). A kaszáspókok alosztályába tartozó fajoknak több feltűnő jellegzetessége is van. Az első, hogy járólábaik igen hosszúak; szélsőséges esetben a láb hossza meghaladhatja a test hosszának 15-szörösét is. A lábfejük sok ízből áll, és ennek köszönhetően nagyon ügyesen mozognak a füves élőhelyeken is: cérnavékony lábfejüket rátekerik az útjukba kerülő fűszálakra, és így a nagyobb közöket is képesek fogódzkodva "átlépni". 

Tarka kaszáspók (Zacheus variegatus) nősténye

A kaszáspókok nevüket a lábaikkal kapcsolatos másik jellegzetességükről kapták. Abban az esetben, ha a kaszáspókot ragadozó kapja el, a támadó által fogvatartott lábat a végtag saját idegdúcai a csípőízek mentén leválasztják, és a láb még sokáig rángatózik, "kaszáló" mozgást végez. Ennek a tulajdonképpeni öncsonkításnak az a szerepe, hogy a kaszáspók elmenekülhessen, amíg támadója az elhagyott lábbal foglalatoskodik. A "ledobott" láb nem nő ki újra, az ilyen állat kevesebb lábbal kell, hogy tovább boldoguljon. A tarka kaszáspók erdőkben gyakori. Nappal farönkök alatt, fák repedéseiben pihen, a sötétedés utáni órákban jön elő és indul zsákmányszerző útjára. Gilisztákkal, csigákkal, apróbb rovarokkal táplálkozik. Ollós csáprágójával apróbb falatokra szakítja áldozatát, és a falatokat szájnyílásához helyezve fogyasztja el.

A farönkök oltalmában nemcsak kaszáspókok vészelik át a nappali órákat. Az álkaszáspókok közül a lakásokban is gyakori nagy illetve kis álkaszáspókon kívül kövek és rönkök alatt is megtalálhatjuk a mintás álkaszáspókot (Hoplopholcus forskali) is. Az álkaszáspókok nevüket onnan kapták, hogy testükhöz képest hosszú lábuk miatt a kaszáspókokra hasonlítanak. Fontos megjegyezni azonban, hogy a két állat testfelépítésében alapvető különbségek vannak. A legjelentősebb az, hogy míg a kaszáspókok előteste (fejtor) és utóteste (potroh) széles alappal, szorosan kapcsolódik egymáshoz, addig az "igazi" pókok közé tartozó álkaszáspókok elő- és utóteste között éles befűződés látható. Ez a befűződés az, amit pl. a tarka kaszáspók testén hiába keresünk. 

 
A mintás álkaszáspók nemcsak az erdőkben, de lakásokban is gyakori

Az álkaszáspókoknak 4 faja él hazánkban. A mintás álkaszáspók elő- és utótestén fekete mintás rajzolat látható, mely alapján könnyen felismerhető.

Fekete mintás rajzolat a Hoplopholcus forskali potrohán

Talán meglepő, de ennek a rejtett közösségnek a pókszabásúaknál is vannak veszélyesebb ragadozói. 
A százlábúak (Chilopoda) osztályába gyors mozgású ragadozók tartoznak. Az igazi százlábúak rendjébe mintegy 1100 fajt sorolnak. Törzsük 15 szelvényből áll, s ezek mindegyike lábakat visel. Gyors mozgásuk mellett az első pár láb miatt tarthatjuk őket veszélyes predátoroknak, ez a lábpár ugyanis méregmirigyet rejt belsejében, és karomszerű, hegyes ízben végződik. Az állkapcsi láb marása az állat méretétől függően igen fájdalmas is lehet. A mindenütt gyakori barna százlábú mellett a bakonyi erdőkben sokszor találkozhatunk a pontozott százlábú (Lithobius punctulatus) egyedeivel is.

 
Pontozott százlábú (Lithobius punctulatus)


A százlábú feje hasoldali nézetből: innen szembetűnőek a félelmetes állkapcsi lábak

Számos különböző bogárfajnak is búvó- vagy éppen táplálkozóhelyet biztosítanak a kidőlt fák, illetve azok korhadékanyaga. A mindenütt előforduló közönséges dögbogár (Silpha obscura) kora tavasztól megfigyelhető még a lakott területeken is. Farönkök és kövek alatt, járdaszegélyek tövében nagy eséllyel bukkanhatunk egyedeire. Napközben, meleg időben többnyire búvóhelyén tartózkodik, de ha ételmaradék- vagy dögszagot érez, nagy létszámban is megjelenhet a "csemege" körül. 

A talajcsapdába helyezett szalonnadarabka szaga odavonzza a dögbogarakat is


A közönséges dögbogár élénk mozgású, fürge állat

Az erdei ösvényeken található dögök gyakran változatos asztalközösségnek biztosítanak lakomát. A közönséges dögbogár közeli rokona, a vörösnyakú dögbogár (Oiceoptoma thoracicum) kifejlett példányai és lárvái egyszerre figyelhetők meg. A bogárnak, mivel dögöt minden évszakban talál, életmenetében nem szükséges az évszakok változásához alkalmazkodnia.

Vörösnyakú dögbogarak táplálkoznak egy béka teteméből. Szélesebb testű, halványvörös szegélyű lárvái mellett karcsúbb, egyszínű fekete lárvák is láthatók, minden bizonnyal egy rokonfaj lárváiról van szó

Nemcsak dögbogarakkal találkozhatunk ezekben a rejtőzködő közösségekben. A poszogó taplóbogár (Diaperis boleti) se nem dögevő, se nem ragadozó, mint neve is utal rá, taplógombákkal táplálkozik. 6-8 mm nagyságú, fényes szárnyfedőjű bogár. Helyenként igen gyakori lehet, de egyedszáma a korhadó fák, odvas tölgyek és bükkök mennyiségétől függ. 

Poszogó taplóbogarak korhadó bükkrönkön taplógombát fogyasztanak

Ha kíváncsiak vagyunk a korhadó fák alatti élővilágra, és felforgatjuk őket, hogy bepillantást nyerjünk az ott található közösségek életébe, a fotók készítése után ne felejtsük el óvatosan visszafordítani a felemelt faanyagot. Számos védett állatfaj rejtekhelyét óvhatjuk meg így!

A rönk alatti törmelékben a védett kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus) hímje talált menedéket


Felhasznált és ajánlott irodalom:

  • Endrődi, S.: Bogarak. Búvár zsebkönyvek. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1975.
  • Lohmann, M.: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak. Panemex, Budapest, 1997.
  • Merkl, O.: A bogarak világa. Magyarország leggyakoribb bogarai. Műszaki Kiadó, Budapest, 2009.
  • Móczár, L.: Az állatok gyűjtése. Gondolat Kiadó, Budapest, 1962.
  • Móczár, L. (szerk.): Állathatározó I-II. Tankönyvkiadó, Budapest, 1969.
  • Papp, L. (szerk.) Zootaxonómia. Magyar Természettudományi Múzeum - Dabas-Jegyzet Kft., Dabas, 1997. 

Megjegyzések