Nem mindennapi látogatóhoz volt szerencsénk Bakonybélben egy jó hónappal ezelőtt, november 19-én. Az akkor már hetek óta tartó meglehetősen esős időjárás elől sokféle állat próbált behúzódni a házba, és a telelőhelyet keresők közül is akadt, akit már csak a küszöb alatt sikerült tetten érnünk. Ilyen volt ez az alpesi gőte is. A kora reggeli órákban, még sötétben akadtunk rá, és csak a szobában, lámpafénynél derült ki a faji hovatartozás, a képen is látható, legmegbízhatóbb határozóbélyegéről, egyöntetű narancssárga színű hasáról.
Alpesi gőte a fotózás erejéig "átmeneti fogságban", 2014. november 19.
Az alpesi gőte, tudományos nevén Ichthyosaura (Mesotriton) alpestris, a Bakony egyik legféltettebb és legértékesebb állatfaja. Mint az utóbbi évek kutatásai alapján kiderült, főképp a Magas-Bakonyban nem mondható ritka kétéltűnek, és ezt tapasztalataim alapján is megerősíthetem. A hazai herpetológus szakemberek már évek óta kutatták a Vörös János-séd alpesi gőtéit, amikor 2013 tavaszán először találkozhattam a fajjal ugyanott, majd később többfelé túrázásaim során. Dr. Vörös Judit és kutatócsoportja 2006 és 2014 között vizsgálta a patakban élő gőték genetikai tulajdonságait. Éveken át tartó kutatásuk célja az volt, hogy tisztázzák a különböző magyarországi élőhelyekről ismert alpesi gőte-népességek rokonsági viszonyait.
Az alpesi gőte Magyarországon a Bakonyon kívül az Őrségben és az Északi-középhegységben (Bükk, Mátra, Zempléni-hg.) fordul elő. Hazai előfordulását Molnár Gábor fedezte fel 1936-ban, az Ajka melletti Csinger-völgyben (Marián Miklós, 1988). Akkoriban még nagyon ritka állatfajnak gondolták, és csak az 1960-as évek elején, a Bakony-kutató program elindulása után vált világossá, hogy a Bakonyban számos helyről igazolható az alpesi gőte jelenléte. Dely Olivér György ebben az időben különítette el a törzsalaktól (Ichthysoaura [Triturus] alpestris alpestris) a hazai alpesi gőték három alfaját: I. alpestris bakonyiensis, I. alpestris bukkiensis és I. alpestris satoriensis. Marián Miklós 1988-ban még erre a felosztásra hivatkozva állítja, hogy a Bakonyban a bakonyiensis (=bakonyi) alfaj él. Vörös Judit és kutatócsoportja ennek az alfaji elkülönítésnek az érvényességét vizsgálta meg. Dely még csupán alaki (morfológiai) jellegzetességekre hivatkozva különítette el a bakonyi alpesi gőtéket a törzsalaktól, ma viszont már molekuláris biológiai módszerekkel is lehetőség adódik rendet találni a rokonsági viszonyok között. A kutatás eredményei szerint Dely alfaji beosztása genetikailag nem igazolható, tehát nincsenek a különböző hazai hegységekben élő alpesi gőték között alfaji szintű különbségek. Érdekesebb viszont az az eredmény, miszerint a bakonyi alpesi gőték genetikai állománya eltér a többi magyarországi népességétől (Vörös Judit, 2014).
Nászruhás alpesi gőte hím a Vörös-János sédben (2013. április)
Magyarázatuk szerint a genetikai különbözőség hátterében egy bakonyi menedékterület állhat, ahol a gőték átvészelhették a pleisztocén kor végén bekövetkezett utolsó eljegesedést. Az ilyen menedékterületeken (refugiumokban) az állatok hosszú ideig elszigetelten élnek a faj más területen élő populációitól (népességeitől), így genetikai állományukban lejátszódhatnak olyan változások, mely csak rájuk jellemző. Ezt a jelenséget nevezik az ökológiában refugiális speciációnak, vagyis olyan külön úton történő fejlődésnek, mely csak az adott menedékben élő csoportra jellemző. Könnyű belátni, hogy ha nagyon sokáig tart az elszigetelődés, akkor a különböző élőhelyen élő népességekből kialakulhatnak különböző alfajok vagy akár fajok is; és bár Dely Olivér számára sem volt ismeretlen a jégkori menedék fogalma (Marián Miklós, 1988), a refugiális speciáció nem tartott olyan sokáig, hogy a Bakonyban kialakulhasson az alpesi gőte különálló alfaja.
A genetikai változatosság felmérésén túl a hazai kétéltű-kutatók a gőték elterjedési területét és az egyes élőhelyeken található állományok nagyságát is szeretnék felmérni. A kutatásokhoz valamennyien értékes adatokkal járulhatunk hozzá, ha a túráink alkalmával látott állatokat bejelentjük ezen az oldalon, egy rövid és egyszerű regisztrációt követően. Az adatgyűjtés eredményessége a hazai természetvédelem hatékonyabb működését segítheti, azáltal, hogy megismerjük védett fajaink pontos elterjedési területét. Az alpesi gőte bakonyi védelmét tekintve a zirci Pintér-hegy és környékére tervezett helyi jelentőségű természeti terület létrehozása most az egyik legfontosabb feladat. A Pintér-hegyen élő védett fajokról Zirc Város Önkormányzata megbízására az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának kutatói készítettek összeírást dr. Kutasi Csaba igazgató vezetésével. A fajok között szerepel a hegyen a regulys diákjainkkal együtt is megtalált alpesi gőte is (Benczik Barnabás, Kubicsek Adrián, Tokos Patrik, 2014. június 4.). Bízunk benne, hogy a terület megkapja a szükséges védettséget, és így az országos viszonylatban ritka kétéltűfajnak eggyel több élőhelye kerülhet oltalom alá.
Alpesi gőte hím a zirci Pintér-hegyről, 2014 júniusában
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Marián Miklós (1988): A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája. A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. Zirc, 1988. pp.25-28. (ingyenesen letölthető)
- Vörös Judit (2014): Kétéltűek genetikai vizsgálata a Bakonyban. A Bakony biodiverzitása című ismeretterjesztő konferencia absztrakt-füzete, szerk. Katona Lajos Tamás. Zirc, 2014. pp. 12-13.
Internetes oldalak és cikkek:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése