Kézzelfogható sokféleség - a Bakonyi Természettudományi Múzeum gerinces gyűjteményében

Mozdulatlan szárnyak és végtagok, örökké figyelmes vagy éppen riadt tekintetek; apróbb, vagy éppen termetes méretű halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök örökké tartó pillanatai. Preparátumok és a mögöttük álló történetek: a Rómer Flóris Természetismereti Szakkör második múzeumi óráján, február 11-én a Bakonyi Természettudományi Múzeum Gerinces gyűjteményét látogattuk meg.

Az állattani gyűjtemények előterében rögtön különböző csapdák, hálók, vegyszerek és speciális eszközök sűrűjében találtuk magunkat: a gyűjtemények felállításához kitartó és körültekintő munkára van szükség, tudtuk meg Barta Zoltántól, a Múzeum ornitológus-zoológusától. Ilyen hosszú és kitartó munkával jött létre a zirci gerinces gyűjtemény is, mely ma csaknem kilencezer, egyedileg nyilvántartott preparátumot tartalmaz. A folyadékos készítményeket őrző szobában felidéztük a gyűjtemény kialakulásának történetét, köztük azoknak a zoológusoknak, tanároknak és a Múzeum munkájához csatlakozó Bakony-kutatóknak a tevékenységét, akik a hegység gerinces élővilágáról szóló ismereteink gyarapításához hozzájárultak. Barta Zoltán történetei nyomán világossá vált számunkra, hogy a gerinces gyűjtemény szakemberek sorának évtizedeken át tartó lelkes kutatómunkáját összegzi és tükrözi, ennek megfelelően eszmei értéke is felbecsülhetetlen.

Barta Zoltán mesél a gyűjtemény történetéről a halakat, kétéltűeket és hüllőket tartalmazó folyadékos készítmények "sűrűjében"

A történeti előzmények után megismerkedhettünk a különböző gyűjtési módokkal, és az adatok nyilvántartásának módszerével is. Ahogyan azt már a Rovargyűjteményben megtudtuk, a begyűjtött állattani anyagnak csak akkor van tudományos értéke, ha bizonyos adatokkal rendelkezünk az egyedről. A legalapvetőbb (és legszükségesebb) adatok a gyűjtés helye és ideje, valamint a gyűjtő neve. Segítséget jelent az állatfaj meghatározásában, ha a gyűjtő bizonyos élőhelyi jellemzőket, illetve a begyűjtés módját is rögzíti. Mindezek segítségével felrajzolható az adott faj elterjedési területe, ami által lehetőségünk adódik a populáció méretének és elterjedésének további nyomon követésére, ritka és/vagy veszélyeztetett élőlény esetében a szóban forgó terület védelmére is.

Kisemlősök bőrpreparátumaival ismerkedünk a gyűjteményben

A folyadékos gyűjteményből - ahol a preparátumokat hígított formalinban és izopropil alkoholban tárolják - egy egészen másfajta helyiségbe, a madár- és emlősfajok bőr- és montírozott készítményeit, csontjait őrző gyűjteménybe léptünk be. A számos madár- és emlőspreparátum között ismételten rádöbbenhettünk a bakonyi állatvilág jellegzetes sokszínűségére. Elsőként a hazai madárfajok méretbeli változatosságára figyelhettünk fel: a hazai madárfaunában legkisebbnek számító sárgafejű királyka (Regulus regulus) valóban parányinak tűnik a szirti sas (Aquila chrysaetos) tekintélyt parancsoló termete mellett. Megcsodálhattuk a madarak építészeti remekeit is, köztük leginkább a függőcinege (Remiz pendulinus) jellegzetes formájú, jól bélelt fészke hívta fel magára a figyelmet. A kiszárított bagolyköpetek "kincsei" pedig egy érdekes összefüggésen keresztül arra mutattak rá, hogyan becsülhető meg egy terület kisemlős faunájának összetétele az ott vadászó baglyok (vagy más, köpetet képző ragadozómadarak) táplálkozásnyomainak segítségével.

Bagolyköpetből gyűjtött kisemlőscsontok. Balról jobbra: lapocka-, ill. csípőcsontok, felkarcsontok, combcsontok és alsó lábszárak. (A Rómer Flóris Természetismereti Szakkör tagjainak munkája.)

Az emlőspreparátumok között elidőzve beszélgettünk a menyétfélék, köztük részletesebben is a borz (Meles meles) viselkedéséről, valamint a rágcsálók közül a hód (Castor fiber) hazai elterjedésének változásairól is. Barta Zoltántól megtudtuk, hogyan készültek a Bakonyi Természettudományi Múzeum állandó kiállításának montírozott nagyvad-preparátumai, és szó esett arról is, milyen típushibák fordulhatnak elő az elkapkodott vagy nem kellő körültekintéssel végzett preparálás és kitömés következtében. Látogatásunk végén bőséggel akadtak volna még kérdéseink, melyeket reméljük, egy következő alkalommal még feltehetünk. Nagyon sok új ismerettel gazdagodtunk a Bakony gerinces faunájára vonatkozóan, ezúton is köszönjük a nagyszerű órát és a szíves vendéglátást!

Néhány darab a bakonyi énekesmadarakat bemutató preparátumok közül


Megjegyzések