Visszatérés a Pörgöl-barlanghoz

1963 áprilisában a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Rómer Flórisról elnevezett barlangkutató szakkörének csapata a bakonybéli "Szárazgerence"-barlangba szervezett tábort. Olvasom beszámolójuk gépelt oldalait digitalizált formában a magyar természetvédelem hivatalos honlapján, a barlangról szóló szakmai jelentések között, hadd tegyem hozzá: egykori pannonhalmi diákként, s egy ugyancsak Rómer nevét viselő szakkör vezetőjeként. Arra gondolok, nem véletlenül akadtam rá erre a dokumentumra éppen akkor, amikor a Bakonyba tervezett, remélhetőleg végleges visszatérésem első bejegyzését írom a Bakonyicum Bioblogra.

A térképeken többnyire Pörgöl-barlangként feltüntetett Száraz-Gerencei-barlangban kereken négy évvel ezelőtt jártam utoljára. Idén nyáron végre alkalmam adódott, hogy visszatérjek, ezzel együtt előkeressem a legutóbb készített fotókat. A képeket nézegetve mintha csak pár hét telt volna el a két látogatás között... Mit mondanának vajon a hatvan évvel ezelőtt működött pannonhalmi szakkör ifjú kutatói? 

A Száraz-Gerence medre a Pörgöl-barlang alatt, melynek bejárata innen balra esik, egy meredek sziklafal fölött (Fotó: 2014. augusztus)

Még mielőtt  egyenesen "rárontanánk", leírom, hogy a barlanghoz Bakonybélből mintegy 3 km-es, kellemes séta vezet, túlnyomó része a Száraz-Gerence völgyének erdészeti műútján, hol árnyékosabb, hol naposabb szakaszokkal. 

Ha az ember késő délután indul útnak, egy darabig még "kergetheti" a napsütést a völgyben, végül már csak a fák koronáját érik a sugarak (Fotó: 2018. aug.)

Mivel a Bakony állatvilágából továbbra is a rovarok érdekelnek leginkább, ezúttal is kerestem a találkozás lehetőségét különböző rendjeinek képviselőivel: vizsgáltam a levelek fonákát, ahol bogarak, poloskák egyaránt szívesen pihennek, megálltam a vadvirágok előtt, hátha landolnak rajtuk színpompás zengőlegyek és cincérek, és nem kevésbé figyeltem magát az aszfaltburkolatot is, hiszen számos (sokszor ritka) bogarat figyelhettem meg átkelés közben. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ez a mostani utam csak elpusztult egyedekkel hoz össze. Sajnos, a műúton száguldó gépjárművekkel szemben sokszor még a repülő rovaroknak sincsen esélye, nemhogy a lomha mozgású kis szarvasbogaraknak (Dorcus parallelipipedus), melyekből vagy két tucatnyi elgázolt példányt találtam.

Az imádkozó sáska (Mantis religiosa) örökre mozdulatlan "áhítata" (Fotó: 2018. aug.)

Pórul járt C-betűs lepke (Polygonia c-album), (fotó: 2018. aug.)

A szerencsétlen sorsú állatok után derűsebb látványra vágytam. A műútról letérve, a sárga barlang jelzést követve a Száraz-Gerence köves medrén át egy meredek oldalba jutunk, mely a környék egyik legszebb középhegységi bükkösének képével ajándékozza meg a túrázót:

A bükkösök különös tágasság-élményét talán egyetlen fotó sem adhatja vissza, meg kell tapasztalni a valóságban (Fotó: 2018. aug.)

Ezután már csak egy poros kaptató van hátra, mely szűk csapásra terel a Pörgöl-barlangot rejtő szikla tetején. A kőtömbök között óvatosan lépdelve először a patak völgyére esik a pillantásunk, szédítőnek tűnik a mélység; valamivel később pedig bal kéz felől hirtelen feltűnik a barlang bejárata, mintegy négy méterrel az ösvényünk alatt.

Mintha véletlenül benéznénk egy ház udvarára, úgy tűnik fel szinte váratlanul a barlang bejárata (Fotó: 2018. aug.)

A földtan iránt valamennyire is érdeklődők körében a barlang leginkább a 250 millió éves puhatestű-ősmaradványairól nevezetes. A Megalodus nembe tartozó kagylók teknőit a barlang mennyezetén figyelhetjük meg. 

Megalodus-héjmetszetek a barlang mennyezetén (Fotó: 2014. aug.)

Hasonló héjmetszeteket egyébként a barlanghoz vezető ösvény sziklatömbjein is észrevehetünk:

Jól látható ősmaradványok a felszínen is

Látogatásom legfőbb célja a kellemes időtöltésen túl az volt, hogy fotókat készítsek a barlangi keresztespók (Meta menardi) Pörgöl-barlangi populációjáról, azonban digitális fényképezőgépem, mely 13 éven keresztül hű társam volt bakonyi túráim során, a barlangba érve mondta fel végleg a szolgálatot. Csak egyszerű mobiltelefonom beépített kamerájára s egy kis zseblámpára hagyatkozhattam a megörökítésben, melyeknek köszönhetően roppant sejtelmes, de kevésbé informatív felvételt tudtam készíteni a pókfaj egyik képviselőjéről.

Barlangi keresztespók a Pörgöl-barlang egyik mennyezeti hasadékában a hálójában vár áldozataira: nappali pihenőjüket töltő szúnyogokra

A Pörgöl-barlang sok más középhegységi barlangunkhoz hasonlóan hazai denevérfajaink fontos találkahelye a nászidőszakban; ezen túlmenően Magyarországon minden barlang, s annak élővilága törvény által védett, ezért túráink során vigyázzunk  tisztaságukra, épségükre, s ha csak lehet, látogatásukhoz kérjük szakember segítségét, vezetését!

További kutatási eredmények a Pörgöl-barlangról: itt elérhetők.

A barlang bejárata előtt 2014 augusztusában