Terepbejárás a Som-berek kincseinek felfedezésével

Új munkahelyemen, a pápai Acsády Szakképzőben megbízatásaim egyike a természetismereti túrák elindítása lett. Az első túrát október 13-ára tettem, és mindenképpen az általam viszonylag jól ismert és kedvelt Magas-Bakonyba szerveztem meg. A gondviselés remek időt szabott a hétvégére, így nemcsak a túra napján, szombaton, hanem már pénteken is ragyogó őszi időjárásban járhattam be az útvonalat. A következőkben a bejárás tapasztalatait és találatait mutatom be.

Bakonykoppány – Huszárokelőpuszta

A bejárást a koppányi buszmegállótól indítottam, hogy minél pontosabban láthassam, mennyi időt vesz igénybe a túra egy-egy szakasza, beleértve mindjárt a pápai buszról való leszállást, s a huszáriba való eljutást is. Megbecsülni, megsaccolni is lehetett volna az egyes távok idejét, de az útvonal teljesen hű bejárása sokkal több tapasztalattal ruházza fel a túravezetőt, új ötleteket adhat a tervezéshez, pontosíthatja az előzetes elképzeléseket.

Koppányból Huszári felé: ezt a vidéket eddig csak elsuhanóban, az autóból vehettem szemügyre, pedig gyönyörű panorámával ajándékozza meg a kirándulót az országúttól jobbra s balra előtűnő bakonyi hegycsúcsok képe

Ifj. Fuchs Antal könyvét vettem kézbe, miután a bejárásról hazaérkeztem. Emlékeztem, hogy a szerző szép gondolatokat fogalmazott meg benne otthonáról, Huszárokelőpusztáról, amit a környékbeliek régóta röviden Huszárinak neveznek:

"Egyszerű kis település a Dunántúlon: Huszárokelő-puszta. Szerényen, majdnem láthatatlanul húzódik meg az erdők alján. Nem hivalkodik utcával, járdával, templommal. Még a környéke sem árulja el, mit rejtenek a mögötte kéklő hegyek. Ha nagy szavakat szándékoznék mondani, a Bakony kapujának nevezném. Mivel azonban nem szeretnék túlzásokba esni, maradjunk inkább a ˝kisajtó˝ kifejezésnél, amely sokkal méltóbb hozzá. […] Aki belép rajta, valóban úgy érzi, mintha küszöböt lépne át; földes szobából, márvány palotába."

A huszárokelőpusztai erdészeti épületegyüttes egyik tagja. Huszári eredetileg az Esterházy-grófok erdészlakja volt. Nevének eredetét Dornyay Béla a napóleoni harcok huszárcsatájára vezeti vissza; a közismertebb, szájhagyomány útján terjedő magyarázat szerint a Pápa felől a Bakonyba érkező veszprémi püspököt kísérő huszárok parancsnoki vezényszavát őrzi a település neve: "Huszárok, előre!"

Huszárokelőpuszta – Hubertlak

A túra a Farkasgyepű felé vezető erdészeti aszfaltúton folytatódik. Jobbra a Som-berek meredek, bükkfás oldala kíséri az utat, az egyre mélyülő völgyben a Som-berek-séd csörgedezését lehet hallani.

Útközben a hamvas gyapjaslepke (Calliteara pudibunda) látványos hernyójába botlottam. Különféle lombosfákon, elsősorban bükkön él. A szakirodalom szerint bükkösökben elszaporodva kárt is okozhat.

Som-berek-séd völgyi látkép Huszári irányába nézve; balra a séd meredek falú völgye, jobbra a Gyümölcsényes oldala, melyről olykor-olykor dolomitkövek gurulnak az úttestre

A kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum) nem ritka a bakonyi erdőkben. Fényes sötétzöld leveleivel üde foltja az árnyas erdők aljnövényzetének

Hubertlak-környéki túráimat tervezve mindig megakadt szemem a térképen a "Forrasztó-kői Arborétum" feliratát olvasva, de eddig sosem látogattam meg. Eredtileg a mostani túra tervébe sem vettem fel, de mivel nagyon közel fekszik a farkasgyepűi erdészeti úthoz, úgy gondoltam, kár lenne kihagyni a lehetőséget, hogy új úti célt fedezzek fel a vezetett túrák számára. Az egzótakert bejárata alig 200 méterre fekszik a műúttól, s az erdészet igen igényesen s gondosan pihenőhelyet is kialakított a területén. Jómagam őszintén szólva csak ámultam: a bakonyi sűrűben egy ápolt, s gondozott nyitvatermő-kertre bukkantam. Kert a kertben: szép jelképe annak, miként rendezi be otthonát a természet védelmét is szem előtt tartó ember... Majer Antal és munkatársai erdészeti botanikai kutatások céljára hozták létre az arborétumot még az 50-es években. Azt vizsgálták, hogy a különféle nyitvatermő fajok (fenyők, ciprusok, tuják) hogyan képesek megélni a Bakony éghajlati körülményei között. A botanika iránt érdeklődők számára Dr. Majer Antal neve ismerős lehet fenyőfői kutatásaiból is. Vaskos monográfiájában azt a kérdést vizsgálja, valóban őshonos-e az annak tartott fenyőfői erdeifenyves. Különböző tudományterületek vizsgálati módszereit is felhasználva arra a következtetésre jutott, hogy az erdeifenyő Fenyőfőn nem őshonos, tehát telepített állományról van szó, ám azonosítható itt a fajnak egy, a tájra jellemző változata - ökotípusa - mely a helyi időjárási körülményekhez sikeresen alkalmazkodó populációból alakult ki az évszázadok során. A Forrasztókői egzótatelepítés minden bizonnyal a hasonló témában végzett kutatásokhoz is nélkülözhetetlen vizsgálati eredményeket hozott. Mi pedig turistaként örülhetünk a park fái közt a felfrissülésnek. 

A Forrasztó-kői egzótakert részlete tűzrakóhellyel, padokkal balra az alapítók és telepítők emlékkövével

Majer Antal emléktáblája az arborétum pihenőjében

A forrasztókői szikla (Vércse-kő) anyaga felső-triász kori dolomit, ősmaradványai is tanúskodnak erről

A Pörgöl-barlangból már ismert Megalodus-kagylók héjmetszeteire a Vércse-kő tetején kialakított alkalmi tűzrakó kövein figyeltem fel

Kilátás a Forrasztó-kőről a Hajagok irányába

Kedvenc őshonos bakonyi növényem, a babérboroszlán elegáns levelei az otthoni tájat jelentik számomra, bármerre járok

A Forrasztó-kői arborétumot elhagyva mintegy húsz perc kellemes séta után érkeztem meg a Hamuházi-rétre, mely a gróf Esterházy Pál által 1871-ben építtetett vadászháznak ad otthont. Az eredeti vadászkastély felső szintje leégett, a maradékát lebontották. A felújított épületegyüttes ma kulcsosházként üzemel.

Hubertlak bejárata

A Hubertlaki-tó (bakonyi Gyilkos-tó) a vadászlaktól mintegy 700 méterre található, az erdő ölelésében. Vaditatási célból duzzasztották fel a Szarvas-patak vizét, így keletkezett a Bakonynak ez a szép látványossága. 

A tavat a környéken szép számban élő dámvadak s más erdei állatok is gyakran látogatják, emellett sok védett állatfajunk (gőték, békák, siklók, s a halak közül például a réti csík) menedékre lelt vizében, illetve partjain

Hubertlak – Odvaskő

A vadászházhoz visszatérve a K+ jelzésen folytatódik a túra Odvaskő felé. A "haladósabb" tempóban mintegy félórás út szép bükkösökben vezet a Gerence-patak völgye felé, egy szakaszán árnyékos szurdokban, melyből itt-ott vadregényes vízmosásokba is bekukkanthatunk.

Hubertlaktól Odvaskő felé

Az odvaskői autóspihenőből két különböző úton is megközelíthető a barlang. Felfelé talán kevésbé fárasztó a Z+ jelzésről induló lépcsőkön felmászni a meredek oldalban, mint a P jelzés fokozatosan emelkedő földútján felkaptatni a Cser-börcre. A barlang megtekintése után a P jelzést megkeresve ereszkedhetünk le (a Boroszlán-tanösvény állomásait is érintve) az autóspihenőbe.

A barlang bejárata a P jelzésről visszatekintve. A barlang több védett denevérfaj nászhelye. Feltárások során emberi csontmaradványokra, valamint barlangi medve csontjaira is ráakadtak a kutatók

Kilátás az odvaskői szikla tetejéről a Tönkölös-hegy csúcsára, mely már Bakonybélt "védi" Észak felől

A tervezett túra itt véget is ér. A túracsoport Odvaskőtől tér vissza Pápára, autóbusszal. A gyalogtúra hossza 12 km Bakonykoppánytól Odvaskőig, teljesítése két hosszabb (20 p) és egy rövidebb (10 p) pihenő közbeiktatásával mintegy 5 órát vesz igénybe.

Fuchs Antal gondolataival kezdtem beszámolómat, s reá hagyatkozom a befejezésben is, amikor teljes egyetértéssel idézem szavait: 

"Ahová Isten a teremtés nyolcadik napján, kegyes jó kedvében, áldott szent ujjával mutatott, ott emelkedtél fel a sík vidékből, hogy ékessége legyél Pannónia földjének. Dicsértessék ezért a teremtő hatalmas Isten és vele te is, gyönyörűségünkre, boldogulásunkra, vigasztalásunkra teremtett, hegyes-völgyes, varázslatos, üdvözítő, felejthetetlen Bakony."

Felhasznált irodalom:

• Fuchs Antal (1994): Dicsértessék a Bakony! T. Press, Budapest, 194 oldal
• Dornyay Béla (1927): Bakony. Bakonyerdő Zrt., ERFARET Nonprofit Kft., Budapest, 2015., 239-245. o.