Március utolsó szombatján terepbejárásra indultam Bakonyszücsről Fenyőfőre. A fenyőfői ősfenyvesben csaknem 20 éve jártam utoljára, az Északi-Bakonyalja pedig jóformán ismeretlen a számomra, ezért a túrát úgy terveztem meg, hogy a bakonyszücsi temető mellett induló földutat követve a legrövidebb úton érjek be Fenyőfőre, majd onnan a hegylábi zónát bejáró Z jelzésen jussak vissza Bakonykoppányra. (Aki tömegközlekedéssel érkezik, annak legegyszerűbb Pápáról busszal Koppányig jönnie, onnan mintegy 15 perc sétával éri el a fent említett földutat.) Az ily módon megtervezett túra hossza mintegy 20 km, nekem három rövidebb (kb. 10-15 perces) pihenő közbeiktatásával, némi bóklászással és fotózással kereken 6 órába telt a bejárása.
Bakonyszücs és Fenyőfő között
 |
| Pillantás Bakonyszücs határából a Bakony felé: előtérben a Kopasz-hegy és a Plesz-tető, háttérben balra a Kék-, jobbra a Kőris-hegy |
 |
| Ugyaninnen dél felé nézve, a Huszárokelőpuszta mögötti Som-berekre látni |
 |
| A Bakonyszücs és Fenyőfő közötti földút mintegy 8 km hosszú. Fenyvesek, akácosok, tisztások váltogatják egymást útközben. A fenyőfői homokvidék a Bakonyalja északi, homokkal fedett halomvidéke, más néven Észak-Bakonyalja, mely mintegy 30 négyzetkilométer kiterjedésű, átlagosan 3-4 km szélességű, 10-15 km hosszúságú, durván téglalap alakú terület. A homokvidék kb. 70%-át erdő borítja, tengerszintfeletti magassága 250-300 m közötti. |
 |
| "Különleges pihenő" félúton Fenyőfő felé |
 |
| A Szent Család utazását megörökítő stáció közvetlenül Fenyőfő előtt |
 |
| A jelenet közelebbről |
 |
| Fenyőfő csendes, aprócska falu, busszal csak Veszprémvarsány felől közelíthető meg |
Barangolás az ősfenyvesben
A faluba érve többféle lehetőség is adódik az ősfenyvesbéli kalandozásra. Jómagam a templom után balra letértem a műútról, s a piros négyzet jelzésen érkeztem az erdőbe. Egyenesen elmentem a természetvédelmi terület határáig, ott pedig jobbra fordultam a Z+ jelzésen, hogy az "Iszonyatos nagy fa" érintésével Fenyőfő másik végén érjek vissza a településre.
 |
Jellegzetes kép az ősfenyvesből, a Z+ jelzés mentén
|
Az ősfenyves tulajdonképpen a Fenyőfő és Bakonyszentlászló községek közötti homokvidéken elterülő erdeifenyves, mely több mint 230 éve ismert, és 1954 óta védett. Az 1981-ben megnyitott bauxitbánya miatt értékes részek kerültek ki a védelem alól: 277 hektárból 78,6 hektárt „harapott” ki a bánya, mely azóta már bezárt, és területe visszatemetés alatt áll, az iharkútihoz hasonlóan. A természetvédelmi terület ma kb. 400 hektár kiterjedésű.
Ahhoz, hogy megválaszolhassuk, miért nevezhetjük ősfenyvesnek az itt található erdőséget, az erdeifenyőnek mint fafajnak helyi őshonosságát kell megvizsgálni. Ez pedig erdészeti és botanikai kutatások vitatott kérdése évtizedek óta. Majer Antal 1988-ban megjelent tekintélyes monográfiájában a változatos populáción belüli egyedek őshonossága mellett érvel, és felhívja a figyelmet a máshonnan nem ismert "iszonyatos nagy fákra". Mára ezekből egyetlen közismert példány maradt, és a jelek szerint már ő sem tart ki sokáig.
 |
| A térképeken is jelölt, utolsó iszonyatos nagy fa. Kérge nagy részét már elveszítette. (Frissítés: legutóbb 2022. február 10-én jártunk a helyszínen, a fa ekkorra már kidőlt.) |
Majer Antal említett könyvében részletes jellemzést ad a tipikus fenyőfői erdeifenyőről, melyet a bakonyaljai termőhelyi adottságokhoz alkalmazkodott önálló ökotípusként ír le. Ennek legfontosabb jellemzői, hogy tűlevelei viszonylag hosszúak és szélesek, ugyanakkor méretükben feltűnően nagy változatosságot mutatnak az egyes fák között. A tűk színét világos szürkészöldnek írta le Majer. A fa toboza nagy és tömzsi, a tobozpikkelyek pajzsa feltűnően nagy és domború. Rügyei kissé gyantásak, ágai vastagok és lehajlók, koronája lapos, ernyőszerű. A vastag szürke kéreg a jellemző a fatörzseken.
Majer részletesen körbejárja a fenyőfői fenyves őshonosságának kérdéskörét. Úgy véli, hogy a kavicsos, homokos öntésterületeken fennmaradhatott egy posztglaciális (eljegesedést követő) eredeti, fenyő-nyír korszakbeli erdeifenyves. Történelmi bizonyítékként hozza fel, hogy a 17-18. századi nagy bakonyi erdőirtásokat követő fatelepítések az ősi erdeifenyvesből megmaradt néhány foltból indulhattak el, valamint hogy a különböző régi okiratokban és térképeken iszonyatos nagy fenyőfákról majdnem 200 évre visszamenőleg találunk feljegyzéseket. A erdész-botanikus Majer összegzése szerint a különböző források és vizsgálati eredmények között egyedül a pollenanalízis nem erősítette meg a helyi fenyves őshonos voltát, „…a többi eset igazolja, vagy legalábbis nem zárja ki a fenyőfői fenyő őseredetiségét.”
 |
| Az 1812-ben állított feszület környéke arról tanúskodik, hogy kedvelt kirándulóhely az ősfenyves, bár jobb volna, ha a szemetet a túrázók hazavinnék magukkal... |
A régi kőkereszt jelenti a búcsút Fenyőfőtől. A településen még egyszer átvágva a terepbejáró túra a zöld jelzésen halad tovább Bakonykoppány felé.
 |
| Fenyvesek és legelők között indulunk a hegyek felé a Z jelzésen |
A Bakony lábainál
A túra hazafelé tartó, hosszabbik és az eddigieknél még látványosabb és izgalmasabb szakasza következett. A tavaszi melegben felélénkülő állatvilág is bátrabban megmutatkozott. Míg az ősfenyvesben csak egyetlen alkalommal ugrott fel a közelemben egy őzbak, addig a hegylábi régióban először egy 15-20 fős szarvastehén-csordával futottam össze, egy további szakaszon pedig egy malacos kocával. Ezekről a találkozásokról felvétel nem készült, de nagyon örültem, hogy átélhettem a nagyvadak közelségét.
 |
A Kakas-hegy 340 méteres csúcsa mellett értem be a Bakony hegylábi régiójába, ahol jóval ismerősebb vidék fogadott. A vízmosások a Magas-Bakony gerinceiről hozzák az olvadékvizet a Bakonyaljára
|
 |
| Szártalan kankalin napfürdőzik az avarban |
 |
| A Szentkeresztet a Schandl-család emelte 1894-ben. A kereszt 2003-ig állt a helyén. Az eredeti mintájára készült új feszületet 2005-ben szentelték fel, és igényes pihenőhelyet is kialakítottak mellette |
 |
| A pihenőhely környékén erdei ibolya... |
 |
| ...és keltike is virított |
 |
| Nem tudtam ellenállni annak, hogy a Szentkereszttől elinduljak néhány száz méternyit a murvás úton Bakonyszücs irányába. A feketefenyővel, sommal, csipkebogyóval és borókával mozaikolt táj nagyon barátságos és hívogató |
 |
| Az árnyékosabb oldalakban előkerült kedves cserjém, a babérboroszlán egy-egy töve is. Utánozhatatlan zöld színével télen-nyáron egyaránt egzotikus hangulatot lop a bakonyi erdőkbe |
 |
| A túra legnehezebb szakasza az utolsó két órás gyaloglás volt, mely gerincre fel, gerincről le vezetett folyamatos egymásutánban. A vízmosásokban sok kitermelt bükkfával... |
 |
| ...a gerinceken pedig vadcsapákkal találkoztam. Ezen a képen a lépteim nyomán felriadt tehéncsorda útja követhető a nyilakkal jelzett, a kép bal alsó sarkába tartó vonalon |
 |
| Itt pedig egy néhány perces szarvastehén-nyomot látunk, melyet az állat a száraz talajon futás közben hagyott |
 |
Egy vadak által sűrűbben járt csapáson Y-alakú kereszteződés osztja szét az erdei "forgalmat"
|
 |
| A csapásokon és nyomokon kívül ősi élőlények nyomaival (Nummulitesek eocén mészkőben)... |
 |
| … és a ma élő fauna építményeivel is találkoztam: vöröshangyaboly az ösvény közvetlen közelében |
A túraútvonal utolsó 2-2,5 kilométere már a bakonykoppányi határban vitt. A kora tavaszi naplemente fényei kísérték a tartalmas, testet-lelket átmozgató terepbejárás végső szakaszát. Az ily módon összeállított körtúrát lelkes és mozgékony túracsapatoknak ajánlom, akik fogékonyak egy, a kényelmesebb kirándulásoknál nagyobb léptékű gyaloglásra, melynek során tanulságos áttekintést kaphatnak az Északi-Bakonyalja földrajzáról és növényzetéről.
 |
| Visszatekintés a megtett út végső 4-5 kilométeres szakaszára. A hegylábi régió innen szelídnek tűnik, de szépségeiért cserébe kéri a türelmet és a fegyelmet is a gerinceket keresztben átszelő ösvényein |
Felhasznált irodalom:
Majer, A.: Fenyves a Bakonyalján, Akadémiai Kiadó, Bp., 1988.
Rakonczay, Z. (szerk.): Balatonkenesétől a Kis-Balatonig: a Közép-Dunántúl természeti értékei, Mezőgazda Kiadó, Bp., 1994.
Élvezettel olvastam! Czibula György.
VálaszTörlésKöszönöm, őszintén örülök!
Törlés