2023. április 12.
Bakonybél és Nagyvázsony közötti hosszú kirándulásunk második napját Városlőd felfedezésével indítottuk. Rómer Flóris "mintegy 2000 lakost számláló, jó módu német gazdáktól lakott falu"-ként említi a települést könyvében (RÓMER 1990: 176), és megemlékezik a "300 szerzetest magába foglaló néma barátok itteni nevezetes" zárdájáról (RÓMER uo.), melynek "első okleveles említése 1347-ből ismert, amikor egy határjárás alkalmával a lövöldi karthauziakat, mint Tapolca mezőváros birtokosait említik. A kolostor tényleges alapítása 1346-ban történt, alapítólevelét ugyanakkor csak 1378-ban, feltehetően a rendház felépülésének vagy a templom felszentelésének évében állították ki". (Középkori templomok, 2021). Az egykori hatalmas karthauti kolostor maradványait a Szent Mihály-templomban és környékén, valamint a város különböző épületeiben találták meg, ahogyan arról Rómer is említést tesz könyvében: "Találni még a faluban, itt-ott elszórva, többnyire lépcsőkül használt, faragott köveket, de mi ez mind oly roppant kiterjedésű kolostor után!" (RÓMER 1990: 176-177) A kolostort, a szerzetesek kimenekítése után, a Veszprém és Várpalota ostromához felvonuló török had előtt a magyar katonaság felrobbantotta, a kutatók szerint 1552-ben (Középkori templomok, 2021).
 |
| A karthauzi kolostor rekonstruált romterületének egy része, a térkövezésben vörös színű téglákkal jelölték a megtalált falmaradványokat |
 |
| A régészeti munkálatokról és a feltárásról szóló tájékoztató a templom külső falán |
 |
| A Szent Mihály-templom belülről |
Falubeli sétánkon a szállásunk szomszédságában található Kálváriát is megtekintettük, amely egy erdős kis dombon található, és már a II. József-kori első katonai felmérés városlődi térképén is feltüntették, 1784-ben. (Forrás: A Városlődi Kálvária.)
 |
| A városlődi Kálvária |
 |
| A Flórián-kápolna (A Kossuth és Kolostor utca találkozásánál) 1822-ben épült, a tájékoztató tábla szerint egy nagy tűzvész után |
 |
| A Flórián-kápolna belseje |
 |
| A Városlődi Német Nemzetiségi Tájházat idő hiányában ezúttal sajnos nem tudtuk megtekinteni, de egy másik alkalommal bepótoljuk a látogatást! |
A faluból Kislőd felé indulva megálltunk a kitelepítési emlékműnél, hogy megemlékezzünk az otthonukból elhurcolt svábokról. "Az 1941. évi népszámláskor a falu 1885 fős lakosságából 1614 (86%) valotta magát német anyanyelvűnek. 1947–1948-ban a kitelepítés során 452 főt hurcoltak Németországba, rajtuk kívül jó néhány család veszítette el minden vagyonát." (MÁRKUSNÉ, é.n.)
 |
| "Az elveszett hazáért!" -- Az emlékművet a kitelepítés 60. évfordulóján avatták fel, 2008-ban |
Úrkút felé a Torna-patak völgyében indultunk el, majd a Sobri Jóska Kalandparkot elhagyva a kék T jelzésen folytattuk utunkat.
 |
| Keretét és talapzatát vesztett tájékoztató tábla a kék T jelzésen. A tanösvény táblái többé-kevésbé megsemmisültek, a kislődi kalandparktól néhány kilométeren keresztül illegális szemétlerakás nyomait láttuk. A turistaforgalom java minden bizonnyal nem itt, hanem a gerinc túloldalán, a Csollányos-völgyben haladó Országos Kéktúra útvonalát érinti, pedig a tanösvény egyes pontjairól csodaszép kilátás nyílik Ajka felé, valamint a Kőris- és Som-hegy irányába is |
 |
| Ölelkező fák a tanösvény mentén, egy irtásvölgy felett |
 |
| Kilátás a tanösvény egyik pontján a Kőris- és a Som-hegy irányába |
A napsütötte fennsíkon viharvert erdő képe fogadott, az itt-ott nyíló virágok (keltikék, boglárkafélék) azonban némi vidámságot csempésztek a látványba.
Fél kettő tájban érkeztünk meg Úrkútra, kedvenc hamburgerezőnkbe, a Zizi Étterembe. A finom ebéd elfogyasztása után A
Kilencház Vendégházban foglaltuk el szállásunkatt, ahol házigazdánk, Rostási Zoltán tősgyökeres úrkúti lakos számos érdekességre hívta fel a figyelmünket, többek között a Macskalik-barlangra, egy hatalmas víznyelőre, melyet még a délután folyamán felkerestünk, valamint a templom helyben készített üvegcsillárjára. Elmondása szerint Úrkúton régen két üveghuta is működött, a legtöbb bakonyi faluval ellentétben, ahol csak egyet működtettek. Mind kiterült, házigazdánk édesapja, Rostási József két kötetben írta meg Úrkút történetét, amely könyveket utóbb segítő közreműködésével be is szerezhettünk, ezúton is köszönjük szívességét! A vendégház, mely az utcáról kapta nevét, nagyon szép és kényelmes, három különálló szobával rendelkezik, valamint közös konyha-étkezővel, amelyet ezen az estén egyedül vehettünk birtokba.
 |
| A Macskalik-barlang bejáratánál. A barlang hossza 38 méter, mélysége 6,80 méter. További adatok és a barlangról szóló kutatási jelentések olvashatók az Országos Barlangnyilvántartásban | | | | | |
Délutáni sétánk alkalmával és korábban, a faluba érkezésünk előtt is vaddisznókba "futottunk". A kék T jelzés mentén két, malacaival napfürdőző kocát riasztottunk fel önkéntelenül, majd a Macskalik felé a bozótosban pihenő disznó ijedt fújtatását hallottuk. Mindkét "találkozás" valamelyest ijesztő volt, ugyanakkor izgalmas és szép is. Gyaloglásunk során a Kab-hegy csúcsára is volt rálátásunk, majd a régi vasút töltését érintve, néhol azon haladva közelítettünk a faluhoz. A töltés oldalában szinte véletlenül bukkantunk az egyébként is meglátogatni tervezett Tönkölyös-víznyelőre. A töltés oldalában végig az erdei szélfű (Mercurialis perennis) zöldellt, a Macskalik tövében pedig hagymás fogasír (Dentaria bulbifera) töveivel találkoztunk. A fák gyökerei közt több helyütt feltűnt a vicsorgó (Lathraea squamaria) is. Úrkútra visszatérve a falu névadó kútját is megtekintettük, majd az Őskarszt ismételt megtekintése után (2022 nyarán is bejártuk már), a templom felé vettük az irányt, ahol épp esti misét mutatott be a pap, így, hogy a szertartást ne zavarjuk, ezúttal nem vettük szemügyre az őslakosok által készített nevezetes csillárt, a saját maguk építette templomban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése