Rómer útjain a Bakonyban I/4.: Bakonykúti és a Burok-völgy

2023. május 27. (Pünkösd a Keleti-Bakonyban, 1. rész)

Délelőtt fél tízkor indultunk el háromnapos kirándulásunkra a Keleti-Bakonyba. Bakonykútiban foglaltunk szállást, és úgy terveztük, innen indulunk hosszabb-rövidebb felfedezőutakra a közelben, hogy a Rómer által megemlített helyek közül minél többet felkeressünk és megtekintsük az újabb látnivalókat is. Bakonybél és Zirc után Dudaron, Bakonycsernyén, Bodajkon és Fehérvárcsurgón autóztunk keresztül, s délben értünk Bakonykútiba, Fejér megye legkisebb önálló településére. A vendégház (Lizi néni vendégház) korábban tájházként működött – mint arra napközben rájöttünk, hiába keresve az utcában jelölt helytörténeti gyűjteményt –, berendezése ennek megfelelően kevésbé praktikus, ám tagadhatatlanul hangulatos. Az igényesen felújított parasztház tágas udvarral rendelkezik, gádorral, s vele majdnem szemközt áll a csendes és nyugodt kisközség temploma.

Lizi néni szobra a tájház-szállás előtt, szemben a bakonykúti templom

Ebéd után, 13:00 órakor indultunk el első túránkra a környéken, a régóta megismerni vágyott Burok-völgybe. Útközben betértünk a templomba, örömünkre nyitva volt. Készítettünk néhány fotót, és vásároltunk a becsületkasszával működő rögtönzött kegytárgyboltban is: ikonokat és egy szép Szent Kristóf / Szűz Mária medált. Szent Kristóf „azon szentek sorába tartozik, akiknek a létezését történetileg nem lehet egyértelműen igazolni, mégis oly nagy tiszteletnek örvend, hogy e téren igen sok történetileg bizonyíthatóan létezett szentnek fölötte áll.” (Forrás: A szentek élete) Az útrakelők védőszentje a hagyomány szerint a 3. század derekán Szamóban (Lükia) adta életét Krisztusért. 

A Nagyboldogasszony-templom szentélye és oltárképe. A templom 1795-ben épült

A templom karzata

A faluból dél felé indultunk, a kék négyzet jelzésen, a MH gyakorlótere (5. sz. őrhely) mellett, majd a kék kereszt és a piros jelzéseken haladtunk. 

A Baglyas-hegy látképe Bakonykúti határából. A hegyet ezúttal nem volt időnk megmászni, majd egy másik alkalommal

Nagyvirágú laputurbolya (Orlaya grandiflora) a faluból kivezető földút mellett

A Burok-völgyről számos internetes oldalon tájékozódhatunk. Feltehetően a Bakony egyik legrégebbi szurdokáról van szó, kialakulásáról jó áttekintést ad a vonatkozó Wikipédia-szócikk. Szili István cikke a Természet Világa folyóiratból bővebben ismerteti a  Burok-völgy természeti értékeit. Számos védett állat- és növényfaj él itt, és az erdőművelés mellőzése okán az élőhely természetes regenerációs folyamatai is jól tanulmányozhatók. A völgyben – mint ahogyan arra számos túraoldal is felhívja a figyelmet – valóban nehézkes a járás a kidőlt fák és a dús aljnövényzet miatt; mindamellett igazán örvendetes, hogy ez az érintetlen vidék továbbra is az emberi beavatkozásoktól mentesen élhet s megmaradhat őserdőnek. Néhol vállig érő csalánban furakodtunk előre. A tisztább szakaszokon a kapotnyak (Asarum europaeum) és a pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) töveire figyeltem fel, valamint rengeteg bükk- és juharmagonc törekedett elérni a napfényt. Rovarok közül leggyakrabban suta virágbogarak (Valgus hemipterus), tarkacsápú karcsúcincérek (Rutpela maculata), a levélormányosok (Phyllobius) különböző fajai, májusi cserebogarak (Melolontha melolontha) és fekete gyalogcincérek (Dorcadion aethiops) kerültek a szemünk elé. Barangolásunk során egy alkalommal (természetes) fakidőlés hangját is hallottuk, ami egyszerre volt ijesztő és csodálatos. A völgyben számtalan barlang és sziklaüreg található; túránk során mi az Iker-barlangig jutottunk el, melyhez igazán meredek kaptatón lehet felmászni. Itt azonban meg kellett fordulnunk, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk szállásunkra. 

Az Iker-barlang bejáratai. A barlangról ezen a linken található részletes leírás

Részlet a Burok-völgy érintetlen erdejéből

Az aranyos fodorka (Asplenium trichomanes) jól érzi magát a Burok-völgy sziklafalain

Visszafelé a dudari Ördög-árokra emlékeztető sziklás, meredek mellékvölgyben kapaszkodtunk fel a Burok-partra, mely a völgy párás, néhol hűvösebb levegőjétől egészen eltérő, száraz és meleg mikroklímával fogadott. 

Sziklatörmelékes, meredek vízmosásban kaptatunk fölfelé a Burok-partra

Kilátás a Burok-part tetejéről a túloldali Burok-erdő felé

A Burok-parton nagyon sok gyönyörű növényt fotóztunk, épp jókor jártunk itt, tavasz végén - nyár elején, amikor rengeteg lágyszárú virágzik. A megtalált növények közül most csak a könnyebben határozhatók közül mutatunk néhányat.

Botanikai szempontból a legnagyobb meglepetést a Szent István-szegfű (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani), a nyílt dolomitsziklagyepek védett növénye jelentette. A sziklai, vagyis hegyvidéki fehér szegfüvek rendszerezése meglehetősen problémás. A szakértők szerint a növényhatározókban felsorolt fehér szegfüvek valójában nem különíthetők el egyértelműen egymástól, tekintve, hogy élőhelyeik átfedési területén (az areahatárokon) hibridizálódnak, vagyis kereszteződnek is. Éppen ezért inkább földrajzi és ökológiai vikariánsoknak (egymást helyettesítő alfajoknak) nevezik őket. Élőhelyi, földrajzi lelőhelye alapján a Burok-völgyi fehér szegfű Szent István-szegfű (minderről bővebben lásd: Somogyi Gabriella és Bauer Norbert cikkeit)

Hölgymál (Hieracium sp.) a Burok-part alatti fenyvesben

A tarka imola (Centaurea triumfettii) a hazánkban előforduló 15 imola-faj közül a ritkábbak közé tartozik. Mészkedvelő faj, amellyel száraz gyepekben, sztyeppeken, sziklagyepekben találkozhatunk. A hazánkban előforduló két alfaj meghatározásához részletesebb anatómiai vizsgálatra van szükség (SIMON 2002: 549–550)

A közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria) arról kapta a nevét, hogy régen a kígyómarást próbálták gyógyítani vele. Száraz gyepekben gyakori növény, melynek a különböző tájegységekre jellemző népi elnevezései közt szerepel a cinka, az ebfojtófű, a méreggyőző, a méregölő, a Szent Lőrinc füve és a vadpaprika is (CSAPODY–PRISZTER 1966: 129)

Burok-parti sétánk során gyakran találkoztunk a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia) példányaival

A nagyezerjófű (Dictamnus albus) tömegesen fordul elő a Burok-parton

A nap már lemenőben volt, mire a Burok-parti erdőből kiértünk; a cserjés-árvalányhajas tájon a bókoló bogáncs (Carduus nutans) tövei kísérték utunkat

A Baglyas-hegy látképe a Burok-part szekérútjáról

Tavaszi hérics (Adonis vernalis) bújik meg a cserjék között

A falu határába érve a védett nagyfejű csajkó (Lethrus apterus) egy példányával találkoztunk. A röpképtelen bogár érdekes életmódjáról a Magyar Természettudományi Múzeum blogján olvasható izgalmas cikk

„Szándékom volt az előttem elterülő délkeleti, Palotáig nyúló hegyláncot átkutatni, s estve felé a völgyön át Kutinak visszatérni.” – írja Rómer Flóris (RÓMER 1990: 70). Aznap Isztimérről indult, s a fotón az a hegylánc látható, amelyet bebarangolt, és amelynek bal szélén a Baglyas-hegy látható. Könyvében nincs nyoma annak, hogy járt volna a Burok-völgyben, pedig minden bizonnyal nagyra értékelte volna gazdag élővilágát, geológiai formáit

A falu legszebb nevezetességei közé tartoznak a köztéri szobrok, melyek közül kettő a tájház-vendégház előtt áll. A bal oldali szobor Lizi nénit ábrázolja, templomba menet

Fél nap nem volt elegendő a Burok-völgy központi szurdokának végigjárására, a völgy terepi és növényzeti sajátosságai, valamint a sok érdekes látnivaló miatt lassan haladtunk, amit azonban egyáltalán nem bántunk. Egy következő alkalommal Királyszállás felől indulunk majd el a völgyben, addig is álljanak itt a pünkösdi kirándulás első túranapjának adatai:

A túra adatai a Bergfex mobilalkalmazásból

IRODALOM

CSAPODY Vera – PRISZTER Szaniszló 1966. Magyar növénynevek szótára. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

RÓMER Flóris 1990 [1860]. A Bakony. Terményrajzi és régészeti vázlat. Hasonmás kiadás, Európa Könyvkiadó, Budapest. Internetes elérés: https://mek.oszk.hu/15000/15064/15064.pdf (A letöltés ideje: 2023.10.01.)

SIMON Tibor 2002. A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

A fotókat Takács-Csomai Zsófia és Takács Nándor készítette.