Rómer útjain a Bakonyban II/3. Kertes-kői-szurdok

2024. augusztus 4.

Mielőtt újabb kalandjaink ismertetésébe fognánk, a száraz és ködös tél végére érve egy késő nyári túránkra emlékezünk, amelyet a Kertes-kői-szurdokba terveztünk. A nagy hőség elmúltával kiszámíthatatlanná vált az idő, a párától szúróssá váló napsütés és a jövő-menő felhők jelezték, hogy nem árt az esőköpenyt is magunkkal vinni. 

Bakonybélből indultunk, a bencések harangjátéka éppen megszólalt, amikor végsigsétáltunk a Petőfi utcán a Borostyán-kútig, ahol ezúttal is kirándulók sokasága élvezte a vasárnap délelőttöt. A harangjáték egyházi énekekből és különböző, jól ismert dallamokból álló medley volt, olykor az árnyékba húzódtunk az egyre erősebben tűző nap elől, s közben bele-belefeledkeztünk a tanösvény tájékoztató tábláiba, többek között a bakonybéli monostor híres apátjairól, Guzmics Izidorról és Sárkány Miklósról olvasgattunk. 

„…Borostyánkutnak hiják e bájos helyet — a nép pedig szent kut név alatt ismeri és szájában mai napig is fennmaradt azon jámbor hit, miszerint a régi jobb időkben az apátsági templomból az angyalok éjjelenkint, elragadó égi hangokon zengedezvén az Ur dicsőítésére zsolosmáikat, látogalák ezen szent helyet.” RÓMER 1990: 2

A Szent-kúti kápolnát elhagyva a piros + jelzésen folytattuk útunk a Csúcs-hegy felé. A Szőlőgyöp oldalából (a magánterület kerítése mellett néhol már alig férni el az ösvényen) a Tönkölös-, Parajos-, Kőris-hegy hármasát csodáltuk egy darabig, azután a zöld jelzésen, a Rómer Flóris-emlékúton haladtunk tovább.

A hegycsúcsok balról jobbra: Tönkölös-hegy (515 m); Parajos-tető (623 m); Kőris-hegy (709 m)

A deres tapló (Ganoderma applanatum) barna spórapora beborítja a kalap felületét és a fa kérgére is bőven jut belőle

Az üde erdők vágásterületeinek egyik legjellemzőbb, legfeltűnőbb növényét, a nadragulyát (Atropa bella-donna) országszerte számos különböző névvel illetik, amelyek felfedik mérgező tulajdonságát és különböző használati módjait: altatófű, bolondítófű, mérgescseresznye, farkascseresznye, ördögfű, ördögbogyó, veszettfű, szépasszonyfüve. A farkas- és ördög- előtagok a mérgező, halált hozó tulajdonságra utalnak. A latin név eredete (bella-donna = szépasszony) arra utal, hogy kis mennyiségben a növény bogyójának nedvét pupillatágításra használták, vonzóbbá téve így a tekintetet

A nagy szarvasbogarak (Lucanus cervus) nőstényei a peték lerakása után elpusztulnak, tetemeikre sokszor az ösvények mentén is rátalálhatunk

A Csúcs-hegyi ösvényen lépten-nyomon különböző mészvázas egysejtűek fosszíliáira bukkanhatunk, olyannyira,

...hogy az út egy szakaszát sűrűn nummuliteszek (Szent László pénze, Nummulites sp.) borítják

De nemcsak egysejtűek, hanem puhatestűek maradványaira is bukkanhatunk; a képen egy tornyos csigaház alsó kanyarulatának kőbele látható

A lampionvirág vagy zsidócseresznye (Alkekengi officinarum) bogyója mérgező hatású alkaloidot tartalmaz. Erdőszéleken is gyakran előfordul ez a látványos megjelenése miatt népszerű kerti dísznövény. Dél-és Közép-Európában őshonos, hazánkban szórványosan fordul elő, néhol nagyobb mennyiségben

Kilátás a Csúcs-hegyi bükkös erdőszegélyről a Hajagok felé

Ebédünket a Bányász-kútnál költöttük el, ahol a tisztás felett már gyülekeztek felhők, hamarosan nyári záporban lehetett részünk, mely végigkísérte útunkat a szurdokban.

A Bányász-kút vize is a Gerencét táplálja

Az egyedülálló hangulatú Kertes-kői szurdokvölgyben a közlekedést ezúttal nem a sziklák és a víz, hanem a kidőlt fák nehezítették

A szurdokvölgy szépségéhez nagyban hozzájárulnak a mészkőfalakba mélyedő függőleges hasadékok,„melyek a szürkésfehér sziklatömböket óriási zsákokhoz teszik hasonlóvá” (DORNYAY 2015: 232)  

A lassan elcsituló esőben felmásztunk az Oltár-kő tetejére is, amely valószínűleg ősi pogány áldozati hely lehetett; neve a bakonybéli apátság alapítólevelében is fellelhető, mint birtokhatárt jelző természeti képződmény. 

A szurdok keleti végében: csekélyke víz a kövek között, kidőlt, beteg fák: a szélsőséges nyári időjárás nyomai Kertes-kőnél

Visszatekintés az Éliás-hegyről a szurdok felé, háttérben a Hajagokkal

A piros + jelzésre visszatérve Bakonybél felé vettük az irányt. A Som-hegy (és Somhegy település) alatt haladtunk az idős bükkfák alatt. A Borsó-kútnál tartottunk még egy rövid pihenőt, mielőtt a Csúcs-hegyre visszatérve megérkeztünk Bakonybélbe.

A Borsó-kút forrásfoglalata

A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) élő és elhalt lombos fákon él, főként jó vízellátottságú helyeken

Klasszikus képrejtvény: találd meg a fiatal unkát a fotón!

A mezei iringó (Eryngium campestre) a száraz gyepek és a legelők jellemző növénye. Gyöktörzse a népi gyógyászatban hurutoldóként, vizelethajtóként használatos

A Som-hegy látképe a Csúcs-hegyről. A zápor elvonult, az erdők felüdültek, mi pedig gazdagabbak lettünk egy újabb bakonyi felfedezőúttal

IRODALOM

CSAPODY Vera – PRISZTER Szaniszló 1966. Magyar növénynevek szótára. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

DORNYAY Béla 2015 [1927]. Bakony. Bakonyerdő Zrt., ERFARET Nonprofit Kft., Sopron

RÓMER Flóris 1990 [1860]. A Bakony. Terményrajzi és régészeti vázlat. Hasonmás kiadás, Európa Könyvkiadó, Budapest. Internetes elérés: https://mek.oszk.hu/15000/15064/15064.pdf (A letöltés ideje: 2025.03.03.)

SIMON Tibor 2000. A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

A fotókat Takács-Csomai Zsófia és Takács Nándor készítette.