Rómer útjain a Bakonyban és a Balaton-felvidéken III/2. A Halom-hegytől a Balázs-tetőig

2025. május 31., szombat

Dörgicsei kirándulásunk alkalmával tapasztaltuk, hogy Mencshely utcái is kimondottan szűkek, kanyargósak, ezért még a falu előtt, a temetővel szemben parkoljuk le az autót. Kissé szégyenkezve a csalásunk miatt, hiszen nem rokonaink vagy ismerőseink sírját jöttünk látogatni: a parkolóban a tábla egyértelműen jelzi, hogy a helyeket ilyen célra szánták. A szűk és forgalmas út mellett elindulunk a község felé. Elhagyjuk a vízmű védterületét, majd egy bezárt élelmiszerboltot is. A Halom-hegyi Vulkán tanösvény a célunk, de előbb szeretnénk még felkeresni a község templomait is. Amikor ittjártakor Rómer Flóris a harangok után érdeklődött, a mencshelyiek olyan hivatalnoknak gondolták, aki a harangok megadóztatása miatt érkezett. Rómer magyarázatát a „nyaktörő mulatság” okáról az összesereglett falubeliek hitetlenkedve fogadták, végül szétszéledtek. (RÓMER 1990: 181) 

A mencshelyi evangélikus templom

A mi nézelődésünk nem kelt ekkora feltűnést. Az evangélikus templom külső ajtaját éppen odaérkezésünkkor nyitja ki egy férfi, gyanúnk szerint a lelkész lehet. Futtában üdvözöl, aztán visszaül autójába és elhajt. A belső ajtó zárva marad, de a rácsozaton keresztül így is meggyőződhetünk a templom szép és egyszerű berendezéséről. Az előtérben díszes kovácsoltvas-keresztet rögzítettek a falra, rajta egy kis réztáblán a következő felirat: 

Szent kereszt

egyedülvaló

reménységünk. – a Nádasdyak.

Mint a mellette elhelyezett ismertetőből kiderül, a kereszt gróf Nádasdy Pál (Nádasdladány, 1910 – Lindau, Németország, 1973) síremléke volt, amelyet a gróf lánya, Nádasdy Borbála kérésére helyeztek el a templom bejáratánál, emlékezve az ősökre, akik a reformáció eszméjét és terjesztését támogatták. Mint azt utólag különböző újságcikkekből kiderítem, Nádasdy Borbála, hazatérve Franciaországból, Mencshelyen vásárolt házat, és évek óta itt éli mindennapjait. Nádasdi és fogarasföldi gróf Nádasdy Borbála Gyermekkorát a család lepsényi kúriájában töltötte. A háború befejezése után édesapját Oroszországba hurcolták kényszermunkára. Nádasdy Borbála édesanyjával és nővérével ezalatt Alsóperepusztán élt, az ’50-es években azonban innen is kitelepítették őket. Tizenhét évesen elhagyta az országot. Bécsben színésznő lett, majd férjhez ment, s Párizsba költözött. Itt koreográfusként és balettpedagógusként dolgozott harminc éven át. 1989-ig nem térhetett haza Magyarországra. Első könyve 2008-ban jelent meg, melyet további önéletrajzi kötetek követtek.

A templom belülről: ami az ajtóból látható

A templomkertben emlékmű áll a Balaton-felvidék falvaiból elhurcolt és bebörtönzött, Pozsonyban 1675-ben halálraítélt, majd enyhítésképpen Nápolyban gályarabságba taszított protestáns lelkipásztorok, köztük a Mencshelyen (és Dörgicsén) szolgálatot teljesítő Zsédenyi István evangélikus lelkész tiszteletére. Zsédenyi Istvánt és 25 társát 1676 februárjában szabadította ki a fogságból Michael de Ruyter holland admirális. Az életben maradt lelkipásztorok Velencébe hajóztak, majd Zürichen át Wittenbergbe vitt az útjuk, ahonnan csak 1681 után térhettek haza. Zsédenyi hazaérkezése után Dörgicsén, majd Kővágőrsön teljesített szolgálatot. Mencshelyen temették el. Az emlékmű egy magas oszlopra emelt gálya, a tövében lépcsőzetesen elrendezett bazaltkövek. A többnyelvű feliraton az Evangélikus Egyház köszönetet mond a gályarabok kiszabadítóinak és azoknak, akik támogatták az emlékmű felállítását, valamint viharkár miatt szükségessé vált felújítását. 

Zsédenyi István evangélikus lelkipásztor emlékműve

A kertkaputól a templom oldalsó bejáratáig üde lugas vezet; a templom mögött modern közösségi ház (hittanterem?) áll. Az 1791-ben késő barokk stílusban kibővített és felújított templom középkori eredetű; és mint a régészeti topográfiából kiderül, 1957-es tatarozása során találták meg egykori bejáratának és három román kori lőrésablakának elfalazott nyílását, valamint a torony melletti falrészbe beépített kőtokos, félköríves bejárati ajtót is, melyről úgy gondolják, hogy a nagyvázsonyi pálos kolostorból került ide az 1660-as években. (VMK 1998: 337) Ugyanekkor állapították meg azt is, hogy a templom nyugati homlokzata előtti támpilléres torony gótikus. (ÉRI és mtsai 1969: 181) Amíg a templomot fotózom különböző látószögekből, Zsófi a lelkészlak falán észrevesz egy emléktáblát: „E lelkészlakban rejtőzködtek Kossuth gyermekei 1849 nyarán”. Eszembe jut Eötvös Károly leírása a gyermekek óbányai bujdosásáról. Az ő története szerint Kossuth Lajos gyermekei: Ferenc, Tivadar [Lajos Tódor] és Vilma – egy szobalány és a nevelő kíséretében – 1849 júliusában menekültek el Pestről, és anyai nagybátyjuk, Boros Sándor közbenjárására előbb Marton Zsigmond óbányai (Lókút), majd Zámory Kálmán pénzeskúti birtokán találtak menedéket, ahol az osztrák katonai hatóságok hamarosan rájuk találtak, s a foglyaikat a pozsonyi várbörtönbe zárták. (EÖTVÖS 2012: 238–246) Eötvös visszaemlékezéséből hiányzik, hogy a Kossuth-gyermekek bujdosása nem Lókúton, hanem Halimbán kezdődött. Boros Sándor ugyanis halimbai származású volt. A Győr vármegyei nemzetőrség kapitányaként és a vármegyei Honvédelmi Bizottmány tagjaként kapta Kossuth Lajostól a megbízatást, hogy gyermekeit biztonságba helyezze. Bécsben hamar tudomást szereztek arról, hogy merre rejtőznek a gyermekek, ezért tovább kellett állniuk Halimbáról. A következő állomás Mencshely lett, ahol Blajsza János evangélikus lelkész, Boros Sándor soproni iskolatársa és barátja nyújtott számukra menedéket. A mencshelyi hagyomány szerint a Kossuth-gyermekek a lelkészlakban és Isó Dániel honvéd Halom-hegyen lévő pincéjében rejtőzködtek, amíg hamarosan innen is el kellett menekülniük, s előbb Nagyvázsony környékén, majd Óbányán rejtőzködtek tovább. Minderre dr. Kandikó Csanád kutatásaiból derül fény. A nagyvázsonyi helytörténet-kutató tisztázza Eötvös azon dilemmáját is, ki volt a Kossuth-gyermekekkel tartó nevelő, aki Boros Sándort segítette a bujdosás megszervezésében: Karády Ignácnak hívták.

A lelkészlak az emléktáblával

Amilyen ápolt és rendezett az evangélikus templom és környezete, a református olyan elhagyatottnak tűnik, bár mint a megyei kézikönyvben olvasom, az 1873-ban a szentgáli gyülekezet támogatásával épült templomot 1996-ban felújították. (VMK 1998: 337) Először közelinek tűnik az időpont, azután rádöbbenek, mégiscsak eltelt három évtized. 

A község református temploma

A piros túrajelzést követve elindulunk a Halom-hegy felé. Elhaladunk egy autóbontó üzem mellett (korábban a termelőszövetkezet egyik épülete lehetett), utána ismét házak következnek, mindegyikhez szőlőskert tartozik. A hegy tövében elágazik az út: a tanösvény letér a Balaton-felvidéki Kéktúráról, árnyas erdőben halad tovább, ahol különös hangulat uralkodik. A tájékoztató táblákról hamar kiderül, hogy a Halom-hegyen azelőtt szőlők, borospincék voltak, később pedig bazaltot bányásztak. Idővel felhagytak a szőlőműveléssel és a bányászattal is, az erdő pedig visszafoglalta a hegyet. A fák között néhol látszanak a bazaltból épített kőkerítések (vagy teraszok?) maradványai. 

A szőlőhegy nyomai a Halom-hegy oldalában

Dornyayék azt írják, a hegy tetején szép vulkanikus bombák gyűjthetők. (DORNYAY – VIGYÁZÓ 2012: 204) A tűzhányó kitörésekor a levegőben megszilárduló, gömbölyded lávadarabokra az egyik tanösvényállomás is felhívja a figyelmet, ezért kedvet kapunk, hogy mi is keressünk magunknak. Feleségem lesz a szerencsés, először egy fejnagyságú, később egy teniszlabda-méretű darabot talál. A tűzhányó-modellekhez érve, amelyeket egy tisztáson építettek fel és ötletesen szemléltetik a különböző vulkánok szerkezetét, már gyanakodni kezdünk, de csak az egykori vulkánkürtőhöz érve állapítjuk meg, hogy a tanösvény biztosan gazdátlan egy ideje. A falépcsők és -korlátok erősan korhadtak, a geológiai feltárásokat birtokba vette az enyészet. Hamarosan felfigyelünk a helyi önkormányzat tábláira is, amelyek figyelmeztetnek, hogy magánterületen járunk és mind a tanösvényt, mind a kilátót csak saját felelősségünkre vehetjük igénybe. 

A geológiai tanösvény tábláit lassan benövi a vegetáció

Mindezek után érthető, miért fogad a hegytetőn derékig érő fű, miért nőtte be a gyom a földtörténeti körsétát a kőparkban, és miért van furcsa érzésünk a kilátónál, amelynek fellépője mintha nem készült volna el... Sajátságos és szomorú történet bontakozik ki előttünk a pályázati pénzek sorsáról és a Halom-hegy tisztázatlan viszonyairól az alábbi cikkből: Győrffy Árpád: Balaton-felvidék – Talán mégsem pusztul el a Kossuth-kilátó a mencshelyi Halom-hegyen.

Kilátás a Kossuth-kilátóból a Dörgicsei-medencére és a Balatonra

A Kossuth-kilátóból elénk táruló panoráma mindenesetre egészen egyedülálló. Először a Dörgicsei-medence látványa nyűgöz le, ahogy megnyílik előttünk a Balaton felé az Öcs-hegy és a Balázs-tető között. Előbbi tövében látszik a Boldogasszony-templom toronymaradványa, Alsó- és Felső-Dörgicse épületei. Kelet felé látszanak a füredi part magas szállodái és egy kevés a Tihanyi-félszigetből is. Nyugat felé Zánka, a szepezdi hegyek, mögöttük a pára miatt a fonyódi hegyek halványabbak, a Hegyestű, a Badacsony, a Tóti-hegy, Gulács, Szigliget, a Szent György-hegy, Csobánc. Látszik a Somló teteje is, északon pedig a Kab-hegy csúcsa és hosszú lejtői uralják a látványt. Innen jobbra a szentgáli hegyek tűnnek fel, távolabb mögöttük a Papodot is látjuk. Csak arra kell ügyelnünk, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatot, mert olyankor a szerkezet baljósan kileng. 

A Kab-hegy látképe a Halom-hegyi kilátóból. Az előtérben Mencshely

Néhány lépéssel odébb, a szabadtéri színpad lelátóján vacsorázunk. A padok még úgy, ahogy tartják magukat, de a düledező színpad egyáltalán nem felemelő látvány. A tanösvény igazán különleges állomásán egy hajdani pince maradványát tekinthetjük meg; ezt a megállót szépen kialakították, még „pultról” és „bárszékekről” is gondoskodtak a látogatók számára. Elképzeljük, hogy egy iskolai kirándulás résztvevői milyen jól érezhetik (éreznék) itt magukat. A nyugati oldalon ereszkedünk le a hegyről. A völgyből vidám beszélgetés hallatszik, a közeli szőlőkből érkezhetnek a hangok. Fél hatra jár, mégis úgy döntünk, hogy mielőtt hazaindulunk, felkeressük Szentantalfa határában a Szent Balázs-templomromot. A Halom-hegytől a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia) üde szirmai búcsúztatnak el a hajdani bazaltbánya egyik fejtésében.

Baracklevelű harangvirág a Halom-hegyen

A faluba visszaérve közelebbről szemügyre vesszük az Ódor-kúriát, amely a 18—19. század fordulóján épült. Miután az Ódor-család elköltözött Mencshelyről, a házat a helyi termelőszövetkezet vette meg, s előbb magtárként, később a Balatonfelvidéki Ipari Mezőgazdasági és Vagyonkezelő Szervezet irodaközpontjaként üzemelt. (VMK 1998: 337) Jelenleg az ingatlan eladó, s a kúriához tartozó további épületekben festő- és asztalosműhelyek működnek. 

A mencshelyi Ódor-kúria részlete

A falu központjában betérünk a buszmegállóba. Mencshelyen is megunt vagy más okból feleslegessé vált könyvekkel teszik otthonossá a buszvárót, bár sok kötet már a földön hever, s a polcon levők is rossz állapotban vannak. Reméljük, hogy gazdára lelnek, mielőtt teljesen tönkremennének. John Cowper Powys Wolf Solent című regényének második kötetén esik meg a szívem, ahogy a hánykolódik a halomban; úgy döntök, hogy kiszabadítom a „purgatóriumból”. A temető parkolójában zsúfoltan sorakoznak az autók, minden bizonnyal a közeli Talpkaland-park vendégei érkeztek velük, vagy talán valamely baráti összejövetel meghívottjai. Egy biztos: a temetőben, csakúgy, mint érkezésünkkor, látogatók nem tartózkodnak most sem. 

Vulkáni bomba a Halom-hegyről

Rövid autózást követően hat órakor érkezünk a Szent Balázs-templomromhoz. Eredeti elképzelésünk az volt, hogy valahol leparkoljuk az autót, és gyalog megyünk fel a Balázs-tetőre, de sem Szentantalfán, sem a szomszédos Tagyonban nem találtunk parkolásra alkalmas helyet, így végül az útvonaltervező ajánlását követve egy szűk, de aszfaltozott, később murvás úton közelítjük meg a romot, amelynek közelében, vélhetően a turisták és zarándokok számára, parkolót is kialakítottak. 

A Szent Balázs-templomrom

„Sz.-Balázs hegyén, a szőlők közt, fennmaradt egy templomomladék; de minthogy minden mübecs hiányában szenved, itt csak, mint talán valami elpusztult falu egyedüli maradványát, említem.” – így foglalja össze Rómer Flóris a Szent Balázs-templomromról szerzett benyomásait. (RÓMER 1990: 181) Szentbalázs falu nyomait nemcsak ő, hanem az 1960-as években terepbejárást végző régészek sem tudták felderíteni. (BAKAY és mtsai 1966: 150–151) A templom Veszprém megye topográfiája szerint a 12. században épült, román stílusban. A Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár Sematizmusa adatlapján 1550-ben még működő plébániaként tüntetik fel, amely a török időkben elpusztult. Egy 1747-es vizitációban a templomot már romként említik. A templom maradványait 1926-ban báró Liebensfelsi Lanz György vásárolta meg és alakíttatta át. A Balatoni Romok című blog úgy tudja, hogy a tulajdonos a tornyot és a nagyobb hajó egy részét lakhatóvá tette, és az épületet nyári rezidenciaként használta. Az általa végzett átalakításokat a rom 2001-es, részleges helyreállításakor eltüntették.

A templom bejárata

A templom díszes bejárata előtt jobbról és balról is egy-egy fügefa áll, a közelben elhelyezett padról pedig csodálatos a kilátás a Nivegy-völgyre, azon túl pedig a Szepezdi-hegyekre, a Badacsonyra és a Hegyestűre. Ezzel a koranyári látképpel búcsúzunk Mencshelytől és Szentantalfától.

Kilátás a Nivegy-völgyre, háttérben a Szepezdi-hegyekkel és a Hegyestűvel

IRODALOM

BAKAY Kornél, KALICZ Nándor, SÁGI Károly 1966. Veszprém megye régészeti topográfiája. A keszthelyi és tapolcai járás. Akadémiai Kiadó, Budapest

DORNYAY Béla, VIGYÁZÓ János 2012 [1934]. Balaton és környékének részletes kalauza. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest

EÖTVÖS Károly 2012. A Bakony. fapadoskönyv.hu 

ÉRI István, KELEMEN Márta, NÉMETH Péter, TORMA István 1969. Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Akadémiai Kiadó, Budapest

RÓMER Flóris 1990 [1860]. A Bakony. Terményrajzi és régészeti vázlat. Európa Könyvkiadó, Budapest

VESZPRÉM MEGYE KÉZIKÖNYVE, II. kötet. Ceba Kiadó, 1998.

A fotókat Takács Nándor és Takács-Csomai Zsófia készítette.