Rómer útjain a Bakonyban III/4. Templomos lovagok és legendás lovak nyomában – Kisbér, Hánta, Ácsteszér

2025. május 1., csütörtök

Miután a bakonyszombathelyi és rédei Esterházy-kastélyok történetét megismertük, és bepillantást nyerhettünk az egykori uradalmak működésébe, legközelebbi útunkon abba a kisvárosba látogattunk el, ahol Rómer Flóris 1859-es bakonyi kirándulása – ahogyan ő említi: körútja – tulajdonképpen elkezdődött: Kisbérre: „Kis-Béren túl kezdődik valódi célja idei utazásomnak, t. i. a Bakony vizsgálata. Jobbról balról a legszebb tölgyesek, melyek Sárkány [Bakonysárkány] felé nyárfákkal kevervék; az első a hírneves Bakony, az utóbbiak a regényes Vértes előőrsei.” – írja könyvében, és noha alig várta „azon kedves pillanatot, midőn a Kisbértől fogva egészen ismeretlen vidék” feltárja előtte kincseit, érdeklődéssel vette számba a város nevezetességeit. (RÓMER 1990: 38 és 28)

Kisbéren elsőként az 1783-ban, barokk stílusban épült és műemléki védettséget élvező Nagyboldogasszony-plébániatemplomot tekintettük meg. A templomot gróf Batthyány Antal József 1825-ben klasszicista stílusban építtette át, és két csonka toronnyal bővíttette. 

A Batthány tér a Nagyboldogasszony-plébániatemplommal. Balra Kisbér, a híres versenyló szobra látható

A templom (újabb?) felújítási munkálatai még tartottak, amikor Rómer 1859-ben Kisbérre látogatott. Említést tesz róla, hogy „hagyomány szerént a kisbéri plébánialak hajdan a vörös barátok zárdája volt”, hozzátéve, hogy az efféle „hidelem mindenütt feltűnik, a hol valami régi kolostorral vagy annak romjaival találkozunk” (RÓMER 1990: 37) A vörös barátok népi elnevezés a templomos rend szerzeteslovagjaira utal (EDELÉNYI 2002: 1). A templomosok „hosszú fehér palástja [...] bal mellen vörös kereszttel volt jelelve” – írja Pesty Frigyes, megállapítva, hogy a népi elnevezés az említett vörös keresztet vette alapul. (PESTY 2011: 120 és 80) A Rómer által említett adat egyébként szintén Pesty Frigyestől származik: az ő kutatásai szerint a plébániaépület hajdan a templomosok kolostora volt, akik később „elpusztultak”. (EDELÉNYI 2002: 25) 

A templomosok sorsa Európában és Magyarországon

A templomosok középkori egyházi lovagrendjét 1118-ban nyolc francia lovag alapította a szentföldi zarándokok védelmére. (EDELÉNYI 2002: 6 és PESTY 2011: 6.) „Nevüket szálláshelyükről kapták, ugyanis a Jeruzsálemi Nagytemplom mellett kaptak helyet.” – olvassuk Edelényi Adél munkájában. Pesty magyarázata ettől némiképp eltér, ő úgy tudja, hogy Balduin király a Salamon temploma helyén építtetett palota egy részét adta nekik szálláshelyül, amely a templom nevet később is megtartotta. (PESTY 2011: 6) Nemzetközi lovagrendként később nagy vagyonnal és komoly politikai befolyással rendelkező hadsereggé fejlődtek. A 13. közepén birtokaik behálózták egész Európát. Tíz tartományuk közül Magyarország volt az egyik, már a kezdeti időktől. (EDELÉNYI 2002: 7) Első rendházuk a Somogy megyei Csurgón volt, amely 1164-től hiteles templomos helyként működött. Később Győrben is megtelepedtek, és a főbb városokban (Esztergom, Buda, Székesfehérvár, Pozsony) is voltak rendházaik. (EDELÉNYI 2002: 12) Magyarországi működésük „sarktörvvényeként” szolgált Imre király 1198-as adománylevele, amely megerősítette a templomosok birtokait és kiváltságait. (PESTY 2011: 13–14) 1241-ben a templomos lovagok Rembald de Karumb mester vezetésével részt vettek a Muhi csatában, ahol hősies küzdelme során az egész dandár megsemmisült. (PESTY 2011: 39–40) A 13. század végén a rend Európa-szerte hanyatlásnak indult, aminek belső (kiváltságaikkal való visszaélés) és külső okai is voltak (az európai uralkodók irigysége a templomosok vagyonára és hatalmára; a rend funkcióvesztése: 1291-ben a Mamlúk-szultán mintegy 100 ezres serege szétzúzta a keresztény helyőrség utolsó állását, Akkót, ami tulajdonképpen a szentföldi keresztes háborúk végét jelentette). A rendet IV. (Szép) Fülöp király 1305-ben eretnekség, istenkáromlás, hitetlenkedés stb. címén vád alá helyezte. A rend felszámolására irányuló törekvésében megnyerte V. Kelemen pápa támogatását is, aki 1311 októberére hívta össze a vienne-i zsinatot, amely 1312. március 22-én kimondta a templomosok eltörlését. (EDELÉNYI 2002: 6 és PESTY 2011: 59–61) Magyarországon „szelídebb kézzel” nyúltak a rend eltörléséhez, „sem tűz sem vas nem használtatott kiírtására”. (PESTY 2011: 63) Vagyonuk egy része a jánoslovagokra (jánosvitézek, joanniták) szállt, a birtokok nagy részét Károly Róbert megtartotta a királyi kincstárnak. (EDELÉNYI 2002: 12) „Majdnem minden vár- vagy templomrondhoz ragad valami monda a templáriusokról” – írja Pesty Frigyes, és a hazánkban széles körben eltejerjedt mondák nyomán arra a következtetésre jut, hogy ha „a templáriusok nem bírtak is mindenütt conventet [szerzetesközösséget, rendházat], vagy curiát [udvarházat], hová a nép képzelete őket helyezi, de igen is lehető az ily helyen – ha templáriusféle nem volt, – patronatusi [kegyúri] vagy egyéb jogokat gyakoroltak; hogy itt tizedeket, szolgalmakat követelhettek, vagy kisebb birtokot nevezhettek magokénak.” (PESTY 2011: 79) Arra, hogy a középkorban valóban éltek-e templomos lovagok Kisbéren, talán soha nem derül fény. Mindenesetre érdemes elmerülni Edelényi  (Vehrer) Adél néprajzkutató interneten is elérhető monográfiájában, amelyben a templomos-monda eredetével és hazai előfordulásával foglalkozik.

A Batthyány–Wenckheim kastély és kertje

Városi sétánk következő állomása a Kiskastély volt, amelyben a Hegedűs Pál Helytörténeti Múzeum működik; az ünnepnap miatt sajnos ezúttal nem látogathattuk meg

A Kiskastély mögött terül el az Angolkert, amelyen átfolyik a Kisbéri-ér. Ottjártunkkor a vadgesztenye és a galagonya virágzásában gyönyörködhettünk, valamint meggyőződhettünk róla, hogy a park többnyire tiszta és rendezett, bár félreeső részein sajnos sok volt az eldobott szemét. Kár, hogy a lakosság és a kirándulók nem becsülik meg jobban a kisváros üdítő zöld szigetét. 

A Kisbéri-ér az Angolkertben

A Kisbéri-éren felduzzasztott tó igen népszerű, bár partján (egyelőre) kevés az árnyék. Sokan élvezik a tó nyújtotta horgászási lehetőséget és a nemrégiben kialakított sétány kényelmét. A tó keleti partján található a Mini Magyarország Makettpark, ahol hazánk ikonikus épületeinek kicsinyített másai között sétálgathatunk; déli csücskében pedig az Erzsébet királyné után Sissi-szigetnek keresztelt emlékparkot találjuk, amely az interneten elérhető információk szerint az önkormányzat üzemeltetésében álló, bérelhető rendezvényhelyszín.

A Sissi Emlékpark Kisbéren

Kisbér tava a Sissi Emlékpark felől

A kastélyt, amelyet Batthány Tivadar építtetett 1768 körül, 1849-ben elkobozták a családtól Batthány Kázmér politikai szerepvállalása miatt: 1846–47-ben szlavóniai birtokán bujtatta Táncsics Mihályt, majd több megyében irányította az ellenzéket. Reformpolitikusként Kossuth Lajost támogatta, majd a Szemere-kormány külügyminisztere lett. 

A Batthyány–Wenckheim kastély napjainkban. 1849-ben történt elkobzása után a Wenckheim család tulajdonába került

A kastélyt 1939-ben tiszti kaszinóvá alakították, majd a második világáháború után, 1946-tól 2008-ig kórházként működött. Bezárása óta az épület kihasználatlanul áll. 

Méneslaktól a Királyi Katonai Méntelepig és az államosításig

A kisbéri ménesbirtokra az első két angol telivér kancát és egy mént Batthyány Kázmér hozatta 1829-ben, ezután több tenyészállat importjára is sor került. (KORPONAI 2013: 2) A kastély elkobzása után, 1853-ban I. Ferenc József elrendelte a Királyi Katonai Méntelep megalapítását, s még ugyanebben az évben elkezdődött a tenyészlovak importálása. A katonai ménes számára „nagy létszámú nemesvérű állomány kitenyésztése volt a cél. 1854-ben már 120 anyakanca volt, ekkor importáltak 5 angol telivér mént és 22 angol telivér kancát Angliából. Később 12 mezőhegyesi félvér mén érkezett Mezőhegyesről, a tenyésztés szolgálatára.” (KORPONAI 2013: 2)

A kastély mellett található egykori méneslak épületében jelenleg a Járási Hivatal működik

Ezen a helyen ismét érdemes idéznünk Rómer 1859-ben szerzett benyomásait: „Átmenvén e szép uradalom az állami kincstár kezébe, a főúr pompás nyaralóját felváltak a katonai lótenyésztéshez szükségelt épületek. Egész Kisbér jelenleg egy katonai telepítvény szinét ölté, és a parknak is nagyobb része korlátokkal záralván el, a tenyészkancáknak és csikóiknak futkározásaira kényelmes, fáktól árnyékolt térül szolgál, mig a katona-szolgák faluszerű házikói szép sorban felállítva a többi építményeknek kellemes háttérül szolgálnak. Mind az állat, mind az ember legnagyobb kényelemmel van itt ellátva; azon rend és gond, mely mindenhol uralkodik, azon páratlan tisztaság és a látogató iránti figyelem , mindenkire a legkellemesb benyomást teendik.” (RÓMER 1990: 36) Ebben az időben került a ménesbirtokra a híres angol telivér mén, Buccaneer, akinek később kiváló utódai születtek, köztük Kisbér, aki több nagy versenyen is győzött, és a hazai versenylovak történetében egyedüliként nyerte meg az Epsom Derbyt 1876-ban.

A Magyar Királyi Lovarda épülete a Batthyányi–Wenckheim kastéllyal szemben

A kiegyezés után, 1868-ban a ménes a magyar állam tulajdonába került. A birtok irányítását Kozma Ferenc vette át, aki folytatta a telivértenyésztést és igyekezett fejleszteni a félvértenyésztést is. Új, kiváló angol telivér méneket importált, köztük Cambuscant, aki a „verhetetlen” Kincsemet nemzette. Kincsem, a „csodakanca” 54 alkalommal indult hazai és nemzetközi versenyeken, és 54 győzelmével mindvégig veretlen maradt. (KORPONAI 2013: 3)

Kincsem emléktáblája az egykori méneslak (ma Járási Hivatal) épületén

Hánta, Nádasd

Kirándulásunkat Hántán folytattuk, ahol először a Páduai Szent Antal-templomot tekintettük meg, amely 1828-ban épült. 

A hántai Páduai Szent Antal-templom

Hánta közelében, a mai Nádasd területén állt a középkorban a Szent Mihály Arkangyalról elnevezett hántai társaskáptalan és prépostság. Mint azt Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauzában olvassuk, az alapítás éve nem tudható pontosan. Az első hiteles forrás, amely megemlíti, egy 1239-ből származó oklevél, amelyet IV. Béla király adott ki abból az alkalomból, hogy visszaadta a hántai Szent Mihály egyháznak a korábban elvett osztári és paloznaki szőlőket. „Első ismert prépostja Smaragd 1244–53. Monostorát 1253-ban említik első ízben. Egy falmaradványa a mai Nádasd pusztán 1853-ban még állt.” (BALOGH és BÁRDOS 1993: 211) Az említett falmaradvány pontos helyét és méreteit Rómer Flóris írta le. 1859-es útján nem kereste föl a romot, de érdeklődött felőle: „[...] a templom egyik fala 1858-ban ugyan még fennállt, de manap, mint hallom, az is elpusztult, és igy tán félszázad múlva azt se fogják megmutathatni, hol székelt légyen e nevezetes káptalan.” (RÓMER 1990: 37) Érdekességként megemlíthető, hogy a hántai prépostság romjaival kapcsolatban is szóba kerültek a „vörös barátok”. Erre az adatra is Rómer Bakony-kötetét olvasva bukkanhatunk: „[...] a győri megyei névkönyv is a hantái prépostságról szólván azon helyen vörös keresztes barátokat említ, melynek bebizonyítása azonban még csak hosszabb kutatás és a kútfők ilészeti felhasználása után lesz lehetséges.” (RÓMER 1990: 37) A premontrei prépostság viharos évszázadokat élt meg. 1273-ban a győri várat megszálló s a Dunántúlon portyázó osztrák csapatok, 1276-ban Csák Péter hadai fosztották ki. 1514. július 13-án a keresztes hadak [!] törtek rá a prépost házára, július 15-én pedig a Győr megyei nemesek fosztották ki a prépostságot, amelyet törökök 1543-ban elpusztítottak, s több mint két évszázadig lakatlan volt. Hánta 1759-ben került a Batthány család birtokába, 1761-től ők telepítették újra a falut és láttak hozzá a hántai kastély építéséhez, amelynek ma már csak romjai láthatók. (BALOGH és BÁRDOS 1993: 211–213)

A hántai Batthány-kastély romjai

A kastélyról Varga Péter kutatásai alapján annyi tudható, hogy 1900 körül átépítették, az 1960-as években pedig az Állami Gazdaság tulajdonába került. Varga Péter honlapja szerint a 2000-es évek elején (?) egy vállalkozó vette meg az ingatlant. Az interneten böngészve akadtam Berkeczi István építész honlapjára, amelynek 2000. október 23-ai bejegyzése a hántai Batthány-kastély fejlesztési látványterveit mutatja be.

A hántai Batthány-kastély romjai (a főépület homlokzata a két nyárfa alatt) a Concón felduzzasztott tó partján. A fotón látható halastó már a 19. századi kataszteri térképeken is látszik

A Concón (Fekete-víz) ma már több halastó is található. Hánta-Nádasdon három; ebből a legalsó látható a fenti képen. A tó csekély mérete ellenére gazdag élővilágú; ottjártunkkor szárcsákat és tőkés récéket figyeltünk meg, a nádasban nádirigók énekeltek, a fák fölött egerészölyv keringett. A tó keleti partján a hántai erdő húzódik. A vízhez közel kocsánytalan tölgyet, juharokat, gyertyánt és égert találtunk. A hánta-nádasdi tavak népszerű horgászhely. A középső tó partján fedett pihenőhely is található. 

A hánta-nádasdi tavak a legalsó tó duzzasztógátjáról. Bakonyszombathelytől délre további tavakat is létesítettek a Concón (Feketevízi-tavak); ezeket is felkerestük, de mivel éppen földmunkákat végeztek az egyik (leengedett) tó medrében, inkább nem alkalmatlankodtunk

Kirándulásunk végén Ácsteszérre is ellátogattunk, ahol megtekintettük Táncsics Mihály szülőházát, valamint a község katolikus templomát, amelyet Szent Márton püspökről nevezték el, s 1792–1794 között épült Bajzáth József veszprémi püspök támogatásával.

Táncsics Mihály (1799–1884) író, újságíró, politikus szülőháza Ácsteszéren (Táncsics Mihály utca 44.)

Az ácsteszéri Szent Márton-templom. A belső tér egyik érdekessége a szürkére festett deszkamennyezetes hajó.

IRODALOM

BALOGH Kata, BÁRDOS István 1993. Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézet, Tatabánya 

EDELÉNYI Adél 2002. Templomos lovagok, mint ambivalens hősök az európai néphagyományban. Doktori disszertáció. Debreceni Egyetem, Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola

KORPONAI Klaudia 2013. Az angol telivér szerepe a kisbéri félvér fajtában. Szakdolgozat. Debreceni Egyetem Mezőgazdaság- Élelmiszertudomány és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztési tanszék

PESTY Frigyes 2011 [1861]. A templáriusok Magyarországon. Históriaantik Könyvkiadó, Budapest

RÓMER Flóris 1990 [1860]. A Bakony. Terményrajzi és régészeti vázlat. Európa Könyvkiadó, Budapest

A fotókat Takács Nándor és Takács-Csomai Zsófia készítette.