A Camino Benedictus Tihany és Bakonybél közötti szakaszának bejárását már 2022 nyarán elterveztük; akkor az időjárás szélsőségei miatt nem tudtuk bejárni a távot; ennek ellenére emlékezetes marad számunkra a kétnapos kirándulás, melynek során első nap Tihanytól Nagyvázsonyig jutottunk el, második nap pedig Úrkúttól Városlődig gyalogoltunk. (Élményeinkről fotós összeállítást tettünk közzé a Bakonyicum Facebook-oldalán.)
2023 tavaszán leporoltuk régi tervünket, és újabb ötletekkel egészítettük ki; így született meg az elképzelés, hogy a következő évek túraszezonjaiban felkeressük azokat a bakonyi (és Balaton-felvidéki) vidékeket és településeket, ahol Rómer Flóris az 1850-es évek végén megfordult, és többek között régészeti, botanikai és őslénytani megfigyeléseket végzett, leletekkel is gyarapítva a győri múzeum gyűjteményét.
 |
Rómer Flóris 1870 körül. A fénykép készítője ismeretlen. A fotót a Kőszegi Lapok 2015/1. számából kölcsönöztük. |
Rómer Flóris 1815-ben született Pozsonyban. Bencés szerzetes és gimnáziumi, később főiskolai tanár volt, aki természettudósként, művészettörténészként, régészként és néprajzkutatóként is hozzájárult nemcsak a Bakony, hanem az egész ország értékeinek felfedezéséhez és megőrzéséhez. A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként számos tanulmányt és cikket írt; a kor legsokoldalúbb tudósai között tartjuk számon. Kiemelten fontosnak tartotta a terepi megfigyeléseket, ami tetten érhető A Bakony. Terményrajzi és régészeti vázlat című, 1860-ban megjelent monográfiájában is. A könyv a 19. századi világutazó felfedezők alaposságával és sokoldalú felkészültségével mutatja be a hegység élővilágát, földrajzát, régészeti és művészettörténeti emlékeit, egyszersmind néprajzi jellegzetességeit. A tudományos pályája elején szerényen „természetjárásnak” nevezett kutatói körútjai később az elkötelezett tudós értékmentő expedícióivá váltak; bárhol is járt az országban, lelkesedéssel vette számba mind a vizsgált régió növényvilágát, mind archeológiai leleteit és művészeti értékeit. Eddigi barangolásaink során is többször támaszkodtunk úti jegyzeteire, de a jelen utazásunk állomásait kifejezetten Rómer könyvének, emellett a települési honlapoknak és a Cartographia Bakony-kalauzának felhasználásával állítottuk össze. Gyalogtúránkon az Országos Kéktúra ösvényein jártunk, és három nap alatt, 2023. április 11. és 13. között, mintegy 60 km-t tettünk meg (a kisebb-nagyobb kitérőkkel együtt), két pihenőállomás közbeiktatásával: Városlődön és Úrkúton. Tematikus utazásunk első évadának első részében a Bakonybél és Városlőd közötti szakasz élményeiről számolunk be.
 |
| Elindulunk a háromnapos kirándulásra az Ácsfaragási-tető sziklái alatt. Háttérben a Tönkölös-tető a reggeli ködben |
2023. április 11-én reggel,
valamivel 8 óra előtt indultunk Bakonybélből, kissé hűvös időben. A Gerence Fogadó mögött tértünk rá a kék jelzésre, mely az Ácsfaragási-tető, a Gát-hegy és a Pápavár alatt jó darabon aszfaltburkolatú erdészeti úton vezet. Nem sokkal a mészégető kemence előtt csodás panoráma tárult elénk a bakonybéli völgyről, a túloldalon a Som-heggyel, melynek sok arca közül talán ez az egyik legszebb.
 |
| A Som-hegy az Ácsfaragás oldalából |
Útközben egy kíváncsi és egy darabon minket lelkesen követő mókuson kívül a kora tavaszi lágyszárúak kötötték le figyelmünket: rengeteg bogláros szellőrózsát, erdei madársóskát és tavaszi ledneket láttunk. Első pihenőnket egy farakodónál tartottuk a Pápavár közelében, ahonnan szép kilátás nyílt a Hajagokra.
 |
| A Hajagok tömbje nyugati irányból, az első pihenőnk közelében |
 |
| Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) tövei virítottak mindenütt az avarban |
Napsütéses, lassan melegedő időben folytattuk utunkat a Hajszabarna oldalában, s a kék jelzésről jobbra létérve hamarosan Németbányára érkeztünk, a Bakony egyik legkedvesebb, legvonzóbb településére. A Fapuma büfét sajnos nem találtuk nyitva, de a község rendezvényterén kulturált körülmények közt fogyaszthattuk el ebédünket úti elemózsiánkból. A közelben egy udvarból kíváncsi juhok figyelték ténykedésünket.
 |
| Kíváncsi juhok és bárányok a németbányai pihenőnknél |
 |
| Egyedi és csinos postaláda a falu egyik utcáján |
Németbánya környéke számos látnivalót kínál, melyekre térképes információs tábla is felhívja a túrázók figyelmét. Dornyay Béla 1927-ben megjelent Bakony-útikönyvében így ír a településről: „Mint a veszprémi püspökségnek a leveldi karthauziaktól örökölt erdőbirtokán, 1762-ben itt is üvegmunkások települtek le. Minthogy üveghutáját németek alapították, telepüket Deutschhütten-nek nevezték el (megkülönbözetésül a közeli Böhmischhütten-től), amiből helytelen magyar fordítással Németbánya lett. Az üveggyártás itt is 1807-ben szűnt meg.” (DORNYAY 2015: 359) A település alapításáról további részleteket ismerhetünk meg Kiss Éva összeállításából, mely a Barátság folyóirat 2018/6. számában látott napvilágot: „A jelenlegi település alapítása egy német üvegfúvó mester, Kostaiger Mihály nevéhez fűződik, aki a városlődi és csehbányai üveghuták után Németbányán is létrehozott egyet. Táblaüveget, orvosságos üvegcséket, különféle butéliákat állított ak elő. Az első munkások német telepesek voltak, akik néhány évi adómentesség reményében költöztek ide Bajorországból, Schwarzwaldból, de Tirol környékéről is.” (KISS 2018: 9518) A Bitva-patak völgyében fekvő település bronzkori előzményeit Ilon Gábor régészeti kutatómunkájának köszönhetően ismerhetjük meg, melynek eredményeiről rövid összefoglalót találunk Németbánya község honlapján is. A környék további nevezetességei közül most csak az iharkúti rekultivált bauxitbányára és az egykori település emlékparkjára utalunk, melyekről egy korábbi beszámolónkban részletesen írtunk.
 |
| Mocsári gólyahír (Caltha palustris) az árokparton, a Jáger-rét szélén |
 |
| A kónya vicsorgó (Lathraea squamaria) a patakparti ligeterdőkben mindenfelé gyakori a Bakonyban is; a fák gyökerein élősködik, ezért levelekre és fotoszintézisre nincsen szüksége |
Ebéd után visszatértünk a faluból a kék jelzésre, hogy a Jáger-réten átvágva, a vadászházat jobbról megkerülve újra bevegyük magunkat az erdőbe, s a Bitva-patak partján folytassuk utunkat Városlőd felé. A Szénapajtánál, a piros kereszt és a kék jelzések, valamint a Roth Gyula tanösvény kereszteződésében kerítettünk sort következő pihenőnkre. A tágas tisztáson mindig jólesik a napfürdőzés, bármikor visz erre az utunk. Innen a kék jelzés az egykori Városlőd--Királykapu--Franciavágás vasútvonalonén vezet tovább, csodaszép vízmosásokon és szurdokvölgyeken át, a töltés még mindig ép szakaszain. Ahogyan arról többek között a Cartographai Bakony-útikalauzából is tájékozódhatunk, a kisvasúti síneket és talpfákat az 1970-es évek elejére mindenütt felszedték a szakaszon. (A kíváncsi érdeklődők és a gyűjtők a régi talpfa-szegek közül még elvétve találhatnak néhányat a hajdani királykapui megálló közelében.) A Töredék-árok alján, ahol a Vámos-patak a Tornába ér, vízcsobogás hallatszik az erdőben; néhány percnyi kitérővel meglátogathatjuk a Pince-forrást, mely szintén a Torna-patakot táplálja vizével.
 |
| A Pince-forrás a Torna-patak közelében, az Országos Kéktúra mentén |
 |
| Kényelmes fahíd a Torna-patakon |
 |
| Birtokhatárok között, Városlőd felé... |
„Nem csoda kedves Barátom! hogy elhírhedt Bakonyunk ezen regényes magányiról, melyeket legközelebb leírtam, a világ mit sem tud, — mert a magyarnak különben is öröktől örökig nyavalyája, hogy a szépet és kellemest, mit töszomszédjában találhatna, mindig hónán kivül kereste; de csak legyen meg a fehérvári vasút, hiszem lesznek majd róna vidékeinken is természet-barátok, kik az ilyen regényes helyekrei kirándulásoktól vissza nem ijednek.” – olvassuk Rómer könyvében (RÓMER 1990: 133). „Fehérvári vasút” alatt a Magyar Nyugati Vasút magánvasút-társaság Szombathely–Székesfehérvár közötti vonalára gondol, melyen 1872-ben indult meg a forgalom. A Bakonyt átszelő vasúti közlekedés megindulásától a hegység iránti érdeklődés felélénkülését remélte Rómer; azt azonban nem is sejthette, hogy bő évszázad múltán a vasút hanyatlásnak indul, mert a gépjárműveké lesz a főszerep a személy- és a teherszállításban is. Ismeretterjesztési szempontból kedvező fejlemény ez, hiszen többek számára és könnyebben elérhetők a természeti és régészeti értékek, de félő, hogy járműveinkkel sokszor már túl mélyre hatolunk az erdőségekben, s olyan helyeken közlekedünk velük, ahol természetvédelmi szempontból ártalmas a jelenlétük.
Úgy terveztük, hogy a Leveld Bisztróban költjük el vacsoránkat, s csak utána foglaljuk el szállásunkat, ám csalódásunkra zárva találtuk a vendéglőt. Ahogy azt később megtudtuk, az elmúlt évek gazdasági nehézségei, áremelkedései miatt ment tönkre az étterem. Kár érte, mert alternatív megoldást sajnos nem tud kínálni az egyébként nagyon is vendégszerető község. Jobb híján a Coop üzletben vásároltunk élelmet, melynek választéka kielégítő volt (még ha árait nem is találtuk éppen kedvezőnek). A Turista-úti Vendégházban foglaltunk szobát a kirándulás első éjszakájára. Szállásadóink, Perlaki Antal és felesége kedvesen és előzékenyen fogadtak. Az emeleti szobákból barátságos kilátás nyílik a település templomára és háztetőire, az előtérben a vasúti töltéssel.
 |
| Kilátás városlődi szállásunk ablakából |
A szobák közös teakonyhán és fürdőszobán osztoznak. Mind a szobák, mind a konyha felszereltsége messzemenően kielégíti a bakancsos turisták igényeit. A szállásadók még olvasnivalóról is gondoskodtak, így a költészet napjának estéjét (április 11-én indultunk utunkra) régi Szép versek-kötetek olvasgatásával tölthettük. A legtöbb bakonyi településen (ahol az ország más szép vidékein is), mára sok falusi szálláshely elérhető, szinte természetesnek vesszük, hogy bárhová megyünk, könnyen találunk olcsó és kényelmes szállást. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy némi internetes, telefonos utánajárást követően könnyen megszervezhetők még a több napos kirándulások is; reméljük, hogy a falusi szállásadóknak a továbbiakban is megéri majd elérhető áron színvonalas szolgáltatást nyújtani a túrázók számára, akiknek – mint a jelen kirándulásunkon nekünk is – elegendő a feltétlenül szükséges holmit bepakolniuk könnyű hátizsákjaikba, és minden éjszaka frissen vetett ágyakban alhatnak. (Érdekességként megemlítjük, hogy Rómernek még befolyásos személyek ajánlásaira volt szüksége ahhoz, hogy földbirtokosoknál és plébániákon szállhason meg bakonyi utazásai során.)
 | |||
| Városlődi szállásunk elfoglalása előtt tettünk egy rövid sétát, ekkor találtunk rá a Krebs-keresztre, melyet Krebs Antal és Staub Rozália állíttattak 1929-ben, két fiúgyermekük emlékére. József az első világháborúban esett el, Mihály pedig a háborúban szerzett betegség folytán, már itthon halt meg. A kereszten a következő biblia idézet olvasható: „Oh ihr alle, die hier vorübergehet am Wege, Schauet auf, und sehet, ob ein Schmerz gleich sei meinem Schmerze.” (Jeremiás siralmai 1,12). Magyarul: „Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?” Forrás: Városlőd története – Kőkeresztek |
A Városlődön látottakról és a község általunk felkeresett nevezetességeiről a következő részben számulunk be. Kirtándulásunk első napján kicsivel több, mint 23 kilométert tettünk meg, az alábbi térképen piros szakasz jelöli utunkat:
 |
| A Bergfex mobilalkalmazás által rögzített adatok a túránkról |
IRODALOM
DORNYAY Béla 2015 [1927]. Bakony. Bakonyerdő Zrt., ERFARET Nonprofit Kft., Sopron
KISS Éva 2018. Séta Németbányán. In: Barátság, 6., 9518–21. Internetes elérés: http://nemzetisegek.hu/repertorium/2018/06/belivek_36-39.pdf (A letöltés ideje: 2023.10.01.)
RÓMER Flóris 1990 [1860]. A Bakony. Terményrajzi és régészeti vázlat. Hasonmás kiadás, Európa Könyvkiadó, Budapest. Internetes elérés: https://mek.oszk.hu/15000/15064/15064.pdf (A letöltés ideje: 2023.10.01.)
A fotókat Takács-Csomai Zsófia és Takács Nándor készítette.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése